2020 január utolsó hetében, mondhatni közös szülinapunk megünnepléseként jártunk exkolléganőmmel, és egyben barátnőmmel eddigi életem legtávolabbi utazásán. A felhőkarcoló-rajongó útitársam miatt esett a választás a távoli Egyesült Arab Emírségek lenyűgöző városára, Dubajra. Sose jártam ilyen messze, sose repültem még ilyen hosszan és sose láttam még ennyi csodát, mint ez alatt az 5 nap alatt!

Nincs még egy Dubajhoz fogható hely ezen a bolygón. Gyakran emlegetik a világ leggyorsabban fejlődő városaként. Dubaj a világ legmagasabb városa, ha mát itt vagyunk, érdemes szétnézni a felhők közül is. A modern Dubajt sokan tartják a luxus fellegvárának: varázslatos szállodákkal, elsőrangú éttermekkel és extravagáns plázákkal teli mennyországnak. Talán az sem meglepő, hogy a várost sokan üres fogyasztói paradicsomnak tekintik, ami csak a pénzes, ám műveletlen látogatókat vonzza. Dubaj a látogatók számára sokkal többet kínál neves divattervezők üzleteinél és 5-csillagos szállodáknál, bár természetesen azok számára is vonzó, akik csak egy kis luxussal övezett napsütésre, homokra és vásárlásra vágynak. Dubajból könnyen megközelíthető számos más úticél is, pl. a kifinomult múzeumoknak otthont adó Sardzsa, El-Ajn nyugodt városi oázisa és ahol mi is jártunk Abu-Dzabi, az EAE fővárosa. A város hanyatlásának híre elhamarkodottnak bizonyult az elmúlt időkben, és Dubaj máig  a 21. század legizgalmasabb és legvibrálóbb kísérleti városa. Dubajba legjobb a hűvösebb téli hónapokban utazni, december-február között, mert ilyenkor 25fok körül van a napi átlaghőmérséklet.

Deira, az óváros 2. nagy kerülete a Dubaj-öböl északi oldalán fekszik. 1841-ben alapították, amikor Bur Dubaji telepesek átkletek az öblön, hogy új települést hozzanak létre. A híres deirai Aranypiac általában a látogatók első állomása. A piac fa árkádjai alatt több, mint 300 bolt sorakozik, melyek kirakatában elképesztő mennyiségű arany csillog-villog, becslések szerint ált. kb. 10t arany van itt egy időben. Annak ellenére, hogy Dubajban az arany ára szigorúan szabályozva van, és ez a fix ár minden üzletre nézve kötelező, mindig lehet alkudni. Ha rákérdezünk a legjobb árra, vagy kedvezményt kérünk, azonnal engednek az árból 20-25%-ot, de azért megéri körülnézni, és manapság már nem elvárt az alkudozás sem a piacokon.

Az öböltől kb. 5 km-re dél felé kezdődnek Dél-Dubaj feltörekvő kerületei, amit stílusosan a Sheikh Zayed Road felhőkarcolóinak látványos csoportja és Dubaj új, modern belvárosa, azaz Downtown Dubaj jelez: szédítő toronyházak egész sora áll itt a jellegzetes Emirates Towers tornyoktól az égbe nyúló Burdzs Kalifáig, a világ legmagasabb épületéig. Ez a modren Dubaj legfuturisztikusabb és leghivalkodóbb arca, amely jól példázza a város kielégíthetetlen vágyát, hogy egyre több luxust, csillogást és vásárlási lehetőséget kínáljon versenytársainál egy sor rekorddöntő látnivalóval, amelyek közül ma már nemcsak a világ legmagasabb épületének, hanem legnagyobb plázájának, legmagasabb szállodájának és legnagyobb szökőkútjának is Dubaj a büszke tulajdonosa. A Sheikh Zayed Road déli végén büszkén magasodik az égig a világ legmagasabb épülete a Burdzs Kalifa. Az 5 évnyi intenzív építkezés után 2010-ben átadott torony végül szédületes, 828m magasan állt meg, könyörtelenül maga mögé utasítva minden addigi világrekordot. Érdemes előre megváltani, az utazás előtt, online a belépőnket, ezzel elkerülhetjük a sorbanállást, és kedvezményesebben is hozzájuthatunk jegyünkhöz. Mi a napfelkelte csomagot választottuk, ami 7.30 és 9.30 között tette lehetővé, hogy a nap első sugaraival együtt láthassuk a szédítő magassából a várost. A jegyünkhöz még a büfében egy kávé, és egy méretes muffin is járt, elvégre reggeli csomagot vásároltunk. A Kalifába a bejárat a Dubaj Mall alagsorában található, ahonnan mozgó járdák és liftek segítségével jutunk fel az irdatlan magasságba. A jegyárak napszaktól függően változnak. Elővételben 125-200dh, helyszínen 300, de akár 500 dh is lehet. Mi a reggelis jegyünket 154dh-ért kaptuk, elővételben.

A Burdzs Kalifa tőszomszédságában áll a túlméretezett Dubaj Mall, amelynek 1200-nál is több üzlete 4 szinten oszlik meg, és több, mint 1 millió nm-t ölel fel, így az összterületet tekintve magasan a világ legnagyobb plázája. A közönségcsalogatók között van a Dubaji Akvárium, a KidZania és a Sega Republic, valamint egy olimpiai méretű műjégpálya. Ne mulasszuk el a szemet gyönyörködtető vízesést sem, ahonnan életnagyságú üvegszál-műugrók vetik magukat a mélybe. 2 óra alatt, amit ott töltöttünk, csupán az 1/3-át tudtuk bejárni, ennek a bámulatos építménynek. A régi bazárt imitáló, valóban annak kinéző részen jó áron tudtunk venni arany ékszereket, az alsó szint pedig számtalan étteremmel hivogatott minket is, melyeknek a teraszán megebédelve gyönyörködhettünk a Burdzs Kalifában.

A Dubaj-öböltől 18 km-re déli irányban fekvő Umm-Szukeim kerület jelzi a látványos és modern tengerparti beruházások kezdetét, ezt Dubaj 3 legismertebb jelképe adja tudtunkra: a vitorla alakú Burdzs al-Arab hotel, a hullámvasútra emlékeztető Jumeirah Beach Hotel és a fantasztikus Madinat Dzsumeirah komplexum. A látnivalókon kívül számos felejthetetlen élmény várja az ide látogatókat a Wild Wadi vizi vidámparktól a Közel-Kelet egyetlen sípályáján, a Ski Dubajon át a hatalmas Mall of Emirates bevásárlóközpontig, ahonnan vásárlogatás közben élvezhetjük a havas lejtők szürreális látványát. A páratlan Burdzs al-Arab, azaz az arabok tornya méltóságtljesen tornyosul saját mesterséges szigetén Umm-Szukeim partjainál. Az építkezésre Mohammed sejk, Dubaj uralkodója adott megbízást azzal az egyszerű szándékkal, hogy olyan jelképet teremtsen, amely az egész világon ismertté teszi Dubaj nevét. A hotel vendégein kívül csak az léphet be a Burdzsba, akinek előzetes foglalása van a hotel bármelyik bárjába, kávézójába vagy éttermébe. Tapasztalatunk szerint ennek hiányában nem éri meg felkeresni a Burdzst, mert még csak a közelébe sem lehet menni, így elég nagy csalódás egy hosszas út után (2 óra volt átjutni a városon hozzá). Ha egyébként is mennénk a környező strandok valamelyikére, onnan szebb a kilátás, de az utcafront felől csak időpazarlás.

Dubaj robbanásszerű növekedése a város legdélebbi részén a legszembeötlőbb, amely a nagyszabású Dzsumeirah Pálma, azaz a pálmafát formázó mesterséges sziget, és a Dubaj Marina beruházás otthona, ami vitathatatlan bizonyítéka az emírség azon varázslatos képességének, hogy a homokot felhőkarcolókká változtassa, és új városrészeket emeljen ki a tengerből. A 2000-res évek elején ez az egész terület nem volt más, mint sivatag. Dubajban minden tengerparti szálloda lehetőséget biztosít arra, hogy néha ugyan borsos ár ellenében, de többségében ingyen ne csak a vendégeik használhassák a strandjaikat.A Sheraton és a Hilton közötti szabadstrand fehér homokja csodálatos. A Burdzstól nincs messze így a part felé vettük az irányt, mivel kedves exkollégám nem csak a felhőkarcolókért, hanem a Real Madridért is rajong, és itt található egy Real Madrid Café, ahol kellemesen a tengerparton ülve elkölthettük az ebédünket, majd pár lépést megtéve kifeküdhettünk a homokos, kagylókkal teli tengerpartra picit napozni és fürdeni.

A szafari egyike azon dolgoknak, amit minden Dubajba látogató turista, így mi is kipróbáltunk, mert kíváncsiak voltunk a sivatagra. Kicsit erőltetett és klisés az egész, de nekem összességében nagyon tetszett és sajnáltam volna ha kihagyom. A legnépszerűbbek a félnapos, vagy más néven a naplemente szafarik. Mi is ezt választottuk. Számtalan szervezőiroda kínál utakat, minimálisak az eltérések, az árak 175-375dh között mozognak - mi 210dh-ért vettük a jegyünket. Ebben az árban benne volt, hogy a saját hotelunknál vett fel minket a strapabíró dzsip, és ide is hozott vissza minket, majd rövid utazás után kiértünk a sivatagba. Kb. 8 ember ülhet együtt a dzsipekkben, mi egy 4 fős német lánycsapattal ültünk együtt, Alival az arab vezetőnkkel. Kint a sivatagban kb percenként azt hittük meghalunk a gyors, lüktető dűneralin, de ugyanakkor egy páratlan élmény volt driftelni a hatalmas homok dűnéken, majdhogynem felborulni minden kanyarban, de Ali pontosan érezte az autót és semmi probléma nem volt. Szegény német lány viszont végig hányta az utat, így az érzékenyek ne ezt a módját válasszák a sivatag megtekintésének, vagy készüljenek gyógyszerrel előre. Mivel mi a "rövid" 4 órás utat választottuk, így ezen kívül a programban egy tevegelési lehetőséggel egybekötött tevefarm látogatás szerepelt és a legfontosabb: több helyen megálltunk a végtelen sivatagban, hogy kiszállhassunk a naplementébe. Meglepően hideg volt a sivatagban, így mivel már eleve sötétben ér véget a program érdemes egy pulcsit bedobni induláskor a kocsiba. A hosszú, 7 órás túrába egy a sötétedés után, beduin sátorban elköltött műsoros vacsora tartozik még bele.

Ugyan sokan elsiklanak felette és kevés utazási leírás említi meg, de mi mégis ellátogattunk a Miracle Gardenbe, ami Dubailand-ként is ismert. Ez nem takar mást, mint egy hatalmas területen berendezett virágoskeret. A virágformációk épületmagas szobrokban a legváltozatosabb formát öltik, és elképesztő gyönyörűek. A letaglózó virágillat pedig csak plusszt ad az egyébként is lenyűgöző látványhoz. Itt is számtalan szervezőiroda kínál utat, mert kissé kívül esik a városon. Gyűjtőpontokon, nagyobb metróállomásokon kisbuszokkal felveszik a 10-20 fős csoportot, és kiviszik majd vissza is hozzák a felvételi pontra az embert. Több csatlakozási pont közül mindenki ki tudja választani a hozzá legközelebb lévőt. Ők intézik a belépőket is, és még vizet is kapunk (a csapvíz sehol sem iható!), így nekünk csak élvezni kell az utat, és nincs más dolgunk, mint megjelenni a kellő időben, a kért helyen.

Egy teljes napot szántunk az Abu-Dzabiban tett kirándulásunkra. Abu-Dzabi, az EAE fővárosa, a modern arab-öbölbeli olajváros mintapéldája: ízig-vérig modern, szégyentelenül gazdag és határozottan higgadt. Abu-Dzabi a kőolajnak köszönhetően az elmúlt 30 évben vált elfeledett halászfaluból modren városállammá. Szintén egy szervezett túra keretében látogattuk meg a várost, mely egy egész napos program volt. Szintén a szálloda előtt vettek és tettek le minket, és minden látványosság, amit meglátogattunk benne volt az árban, így nekünk csak élvezni kellett az utat - kivéve az ebédet, az önköltséges volt. Ezúttal egy román és egy indiai párral utaztunk együtt, és persze a pakisztáni vezetőnkkel. A város nyugati határában tündököl magányos pompájában a hatalmas Emirates Palace Hotel. A 2005-ben átadott szálloda a dubaji Burdzs al-Arab riválisaként épült, Abu-Dzabi hasonlóan ikonikus 7-csillagos szállodájának szánták, pedig a 2 épület nem is lehetne különbözőbb. A hotelbe belépve emlékezetes látvány tárul elénk: a káprázatos középső kupola és az előcsarnok hihetetlen mennyiségű márvánnyal és hatalmas csillárokkal. Ha nem szállodavendégként kívánunk bebocsátást nyerni, foglaljunk asztalt a számos étterem valamelyikében, vagy ugorjunk be egy fennséges délutáni teára. Nekünk olyan szerencsében volt részünk, hogy a vezetőnk elintézte, hogy bent tölthessünk 20 percet minden foglalás nélkül - ami nem kis vagyonba került volna különben. Elképesztő élmény volt abban a szállodában járni, ahol abu-dzabi hercege is lakik.
A Skanzen, vagy más néven Heritage Village, azaz Örökségvédelmi Falu, amely meglehetősen drámai helyen, a tengerparti út végénél kialakított hullámtörő gáton helyezkedik el egy darabka föld, amelyet visszakövetelt magának a hagyományos Abu-Dzabi. A falu egy sor festői barasti kunyhóból áll, köztük számos műhely, ahol helyi mesteremberek láthatók munka közben, de a fő attrakció a gyönyörű kilátás: a víz túloldalán lévő tengerparti utat övező felhőkarcolók látványa. Itt is egy 20 percet tölthettünk el, de sokkal többet is maradtam volna a gyönyrű öbölnek a partján, a történelmi kunyhók között. Itt találkoztunk egyedül az akkor még kibontakozóban lévő korona-járvány jelével, ugyanis a bejáratnál egy karantén-ruhába öltözött egészségügyis mindekit megvizsgált belépéskor a hőmérőjével.
A legnagyobb látványosság viszont a Zájed sejk-mecset volt. 2007-ben adták át a mecsetet, ami a világ legnagyobb és természetesen a legdrágább mecsete is egyben, a belépés mégis mindenki számára ingyenes, valamint egyike azon mecseteknek, ahová a nem muszlimok is beléphetnek. A mecsetet körülvevő falat 4 107m magas minaret keretezi, és mintegy 80 kupola díszíti. A mecset bejáratához egy végeláthatatlan udvaron vezet az út, amely mintegy 40.000 hívőt képes befogani. Az udvar végében áll az imaterem, amelyet a világ legnagyobb szőnyege borít és a világ legnagyobb csillárja világít meg. Mivel a hitviláguk szerint túl lengén öltöztünk, vagyis kilátszott az alkarom, ezért kötelező volt a burka viselete. Akik hosszú ruhában érkeznek és nők, azoknak csupán a hajuk eltakarása kötekező, de az az egész komplexumban. Ez még egy plussz élményt is adott egyébként, kipróbálhattuk a helyi viseletet, és meg kell, hogy mondjam egyáltalán nem volt olyan szörnyű, mint vártam és még elképesztő melegem sem volt benne. Azt leszámítva, hogy nagyon kell vigyázni, és csak a kijelölt helyeken lehet haladni, hozzáérni pedig semmihez sem szabad, életem legszebb helyén jártam itt!

Dubajban 2 reptér is található így érdemes érkezés előtt ezt csekkolni. A menetrendszerinti járatok általában a város központjától kb. 30 percre található reptéren szállnak le, azonban a charter járatok, a fapadosok, mint a WizzAir is a várostól 45 perces kocsi útra, tömegközlekedéssel 3 órára fekvő reptéren landolnak. Ezzel mindenképpen előre kalkulálni kell az oda, de főleg a visszaút tervezése során.
A tömegközlekedés Dubajban gyors és olcsó. 2 metróvonallal rendelkezik, ahol pl. a piros vonalnak több, mint 40 megállója van. Minden metróállomás egy futurisztikus épület, azonban egyedisége miatt már messziről kiszúrni. Ami pedig végképp elképesztő: a vonal 90%-a a felszínen, magasvasút formájában fut, így gyönyörű panoráma nyílik a városra utazásunk közben. Számatlan buszjárat is megy városszerte, amik pl. péntekente, mivel a vallásuk miatt csak délután 2-től jár a metró ingyen elvisznek mindenkit. Még egy mini villamos vonal is van a városban a Dubaj Marina szakaszon, csupán pár megállóval, de összeköti a partot a metróval. Egy napijegy kb. 1300Ft, gold napijegy pedig 2600Ft. Igen van minden járművön Gold Class, vagyis egy a többi utastól elválasztott prémium kocsi, ahol több a hely, és kényelmesebbek a székek. A sima kocsik is egyébként sokkal szebbek és kényelmesebbek, mint az itthoniak. Minden járművön pedig szintén vannak rózsaszínnel jelölt szakaszok, ahol a nők és a gyerekek utazhatnak, oda férfinak tilos a belépés, de persze a közös részen utazhatnak nők és férfiak is vegyesen.

Dubaj a világ egyik legbiztonságosabb városa. Katonák és rendőrők vannak szerte a városban, akik a rendre figyelnek. Majdhogynem zéró a tolerancia elve mindennel és mindenkivel szemben. Az egyetlen szabálysértést a gyorshajtás, és a külföldiek okozta galibák okozzák. Teljes biztonságban érzetem magam az egész út során, nemúgy mint itthon...
A dohányzással szemben is elég szigorúak a szabályok, csak nagyon kis számú helyen engedélyezett, köztéren pedig szigorúan tilos - csak az éttermek és szállodák kihelyezett pontjain szabad. Egyébként a plázákban és a reptéren is vannak fülkék, ahová belépve rágyújthatunk, így nem kell kimenni mindig, mint itthon.
Nagyon fontos, hogy vigyünk magunkkal egy általános átalakítót, mert a nálunk szabványos konnektorokhoz gyártott elektromos kábeleink ott nem fognak működni.
Dubajban télen +3, nyáron +2 óra időeltolódásra kell számítani az itthoni időzónához képest. Ez csak minimálisan zavarja meg az embert.
Az azonban már inkább zavaró, hogy európai SIM-kártyával csak a szállodában működik a wifi, ahol a sok helyről érkezett vendégek kényelme a legfontosabb. Azonban, bár egyébként az egész városban, még a taxikban is van wifi, csak az ott érvényes SIM-kártyával lehet rácsatlakozni. Arra is kell nagyon figyelni, hogy az itthon és az EU-ban érvényes tarifa csomagunk itt nem érvényes. Tehát hívni, de még hívást fogani is pokoli sokba kerül, hogy a mobilnet bekapcsolásáról már ne is beszéljek!
Dubaj bár egy nyüzsgő nagyváros, és bár muszlim ország, de a sokféle népesség miatt elfogadóbbak itt az emberek, mint más arab világokban. Azonban bizonyos öltözködési és viselkedési normákat jobb ha betartunk, mert jó esetben csak figyelmeztetéssel megússzuk, rosszabn esetben pénzbírságot is kaphatunk, vagy akár börtönbeli elzárást, azonnali kiutasítást! Nem kell ugyan nyakig beöltözni, de egy ésszerű illemet kell tartni, főleg a hölgy látogatóknak: térdig érjen a ruha, és lehetőleg nem hagyjuk fedetlenül a vállunk, de semmiképpen sem a dekoltázsunk! A nyilvános szeretet, és szerelem nyilvánítás pedig szintén hanyagolandó! Kézenfogás, vagy nagy ritkán egy villám puszi belefér, de ennél több tilos. Ittasan, kábítószer befolyása alatt megjelenni egyenlő a halálos ítléletünkkel, és nagyon sok kellemetlenséget, de minimum egy pár hetes, hónapos arab börtön túrát eredményezhet...

Nem tudnék olyan idokot, hogy miért ne látogasson el valaki ebbe a lenyűgöző országba! Teljesen új kultúra, életérzés és életvitel várja az ide látogatókat, még ha csak pár napra is! Irány DUBAJ !

2019 szeptemberében járt a baráti társaság a katalán fővárosban, Barcelónában, amiről a korábbiakban már be is számoltam ( https://cutandrun.blog.hu/2019/09/21/a_katalan_fovaros_barcelona ). Most azonban csak az ételekre koncentrálva szeretném bemutatni a várost!

Barcelona zegzugos, szűkös kis utcáiban számtalan helyen találkozunk apró kis pékségekkel, kifőzdékkel, éttermekkel, amik elsőre nem túl bizalomkeltők, de az egyik ilyen helyen ettük a legjobb ételt a városban. A L'Avia nevű igazán apró kis hely egy nagyon meghitt, családias, ízig-vérig katalán konyhát vezet. Az ételek ott készülnek a szemünk előtt az aprócska kis térben, a kiszolgálás kedves, és mintha 1000 éve odajárnánk, mint törzsvendégek érzést kelt. A bevándorlók sokszínűségére utal az is, hogy a katalán menü mellett van olasz, urugayi és etióp is! Mi azonban maradtunk a katalán mellett. A menü előétel+főétel+desszert+sör össszeállítása volt. Előételnek egy egyszerű salátát kaptunk articsókával, paradicsommal, kukoricával és sajttal, jól meglocsolva oliva olajjal és sóval - isteni volt. Főétel természetesen paella, ez esetben a mixelt változat, amiben csirke és tenger gyümölcsei is volt - még ingyen repetát is kapott, akin a séf úr látta, hogy nagyon ízlik! Desszertnek a híres catalán krémet kaptuk, amit az általunk ismert creme brulee-hez tudnám hasonlítani, de itt frissítő citrusos íze van.

A főúton sétálva is könnyen találhatunk egy helyet ahol ehetünk. A nehézség abban rejlik, hogy a kiszolgáló személyzet megértsen minket! A legtöbb helyen bevándorlók dolgoznak, akik jó esetben spanyolul beszélnek, de a legtöbb esetben angolul biztos nem, és angol nyelvű étlap sincs mindenhol. Mi is így jártunk így, hiába a főúton ültünk be. Minden hely kínál menüket, kedvező áron, amik a helyi ételeket fedik le. Ezen a helyen szó szerint böktünk az étlapról, miután a neten próbáltunk utána járni mi micsoda, kevés sikerrel. A bökés eredményeképp kihoztak egy tál babot, véres hurkával, ami igazán finom volt, majd egy adag sült krumplit egy helyi egész hallal, majd egy elképesztő finom mandula tortát.

A leglenyűgözőbb hely ételek szempontjából azonban a piac, Mercat de Sant Josep, vagy ahogy a helyiek hívják La Boqueira, Barcelona gyomra. Ez az leghíresebb vásárcsarnok, és nemcsak a friss hely alapanyagokat szerezhetjük be itt, hanem pukkadásig ehetjük magunkat a legfinomabb falatokkal. Mindenhol vannak összeállított kis kóstolók. Mi is számtalan ilyet megkóstoltunk: panírozott kis polipok, garnélák, rákollók, tintahal karikák, a legjobb spanyol sonkákkal tömött bagettek, még osztrigát is kóstoltunk frissen, roskadozó gyümölcs salátás poharak, churros minden változatban, kis péksütemény párnák mindenféle finomságokkal megtöltve, csokoládé hegyek, tapas válogatás sonkából és sajtokból... Hosszan folytathatnám a sort, de 2x kellett visszameni, hogy mindent meg tudjunk kóstolni!

Ha nem szeretjük a tengeri ételeket, vagy egy kis megszokottra vágyunk, akkor remek  burgerezők is vannak szerte a városban. Megtalálható a két nagy gyorsétterem lánc is, aminek a kínálata nagyban eltér az itthonitól, így érdekes lehet kipróbálni, de számtalan minőségi burgerező vár ezeken kívül is. A Metropolitan Café például hajnali 2ig várja a kiéhezett látogatókat, mi is 1-kor tévedtünk be és egy elképesztő 2 szintes csodával szolgáltak ki minket.

A szállásunktól nem messze talátuk meg a második legjobb helyet a városban, a Boca Oreja-t. Itt 13 euróért kaptunk 4 fogást és italt. A hely szintén icike-picike, de meglepő módon egy dzsungel és orvosi rendelő/hullaház stílusban van összeállítva. Nem kell megrettenni, a hatás csak később esik le az embernek, hogy lényegében mit is szimbolizál a fal, az étel pedig kiváló. Előételként a legendás tapast, a sonkás krumpli krokettet kaptunk, majd következő fogásként egy zöldséges rizottót, után egy fittness burgernek hívott alternavít helyi alapanyagokból összerakott, csak nevében hamburgert - krotten volt a húspogácsa, majd rajta sorban padlizsán, kecskesajt és cukkini -, végül pedig az itt caramel flan-ként nevezett katalán krém egy változata - ez esetben inkább a panna cottá-ra hajazott, csak jó fahéjan!

A tengerparton sétálva is számtalan hely közül lehet választani. Itt elsősorban a tengeri ételek hódítanak, de minden mást is lehet kapni. Itt is elsőnek csak tengeri gyümölcsökből álló paellát ettem, másik ízben viszont a tapasok közül válogattam. Aki igazán jót akar magának az a spanyoloknál a tapasokból válogasson. Ezek kis tálkákban kihozott előételnek számító kis adag ételek, amiket kirendelnek, megtelik vele az asztal és mindenki jóllakik a sokféle ételből szemezgetve.

Barcelona azonban az édesszájúaknak is kínál bőven kóstolnivalót. Itt található Michlein-csillagos fagytaltozó a Rocambolesc, amit 2 ízben is kóstoltunk és meglepő módon nem kerül csillagászati összegekbe egy fagylalt náluk. Az egész város tele van pékségekkel. Nem azokkal a nehéz tésztás, fojtós magyar-albán pékségekkel, amit mi ismerünk, hanem a francia hatásra a gyönyörű fényes, leveles tésztás, krémes csodákkal teli változatos sütemények, amik mellett egyszer sem tudtam szívfájdalom nélkül elhaladni.

Zárásként egy negatív élményi is megemlítek, a Rambláról nyíló, fő túrista helyszínen fekvő Ultramarines egyszerűen pocsék paellát hozott elénk, az itthoni kifőzdékben is jobbat kapni nála.

De összességében mind bárokban, sörökben, koktélokban, tapasokban, ételekben, desszertekben... egy páratlan ízélményt okozott az egy hetes ott-tartózkodásunk. Teljesen idegen ízekkel, étkezési szokásokkal ismerkedtünk meg, ahová visszavágyik az ember folyamatosan.

Az adventi időszak legvégén, közvetlenül a karácsonyt megelőző 4 napban, Advent utolsó hétvégéjén jártunk a cseh fővárosban, Prágában. El sem tudom mondani mennyire régen vágytam el ide és a legszebb időszakban sikerült teljesülnie a vágyamnak!

Kevés az olyan Prágához fogható, gyönyörű európai főváros, ahol a természeti katasztrófák és háborúk elkerülték 6 évszázad építészeti remekeit. Prága nagyon népszerű, így a fő látványosságok környékén az utcák az év nagy részében tömve vannak túristákkal. Prága ugyan fizikailag jól átvészelte a 20. századot, de más módokon szenvedéseknek volt kitéve, köszönhetően a brutális náci megszállásnak. Prágát a főváros szívében kanyaró folyó, a Moldva osztja két részre, egyben a város ennek köszönheti az egyik legmaradandóbb látványosságát, a Károly-hidat.

A vár alatti lejtőkön futnak a csodálatos köves utcák és a Kisoldal, a Malá Strana titkos, fallal körülvett kertjei, ahol kevés dolog változott, mióta 200 éve Mozart elsétált errefelé. Ha tömegközlekedést használunk kiterjedt és látványos villamoshálozattal találkozunk, valamint egy futurisztikus, szovjet építésű metrórendszerrel, ami vetekszik a legtöbb német városéval. Nem is az a kérdés, hogy mi új, hanem hogy milyen nagy durranás nyílik újra Prágában. A Parízská utca a Józsefvárosban, vagyis a Josefov-ban a város legelegánsabb áruházainak ad otthont, többek között nemzetközi divatházak képvislőinek is. Sok városhoz hasonlóan, Prágában sem a fő útvonalak mentén találjuk a legjobb helyeket evéshez és iváshoz. Tekintetbe véve, hogy a csehek állnak a sörfogyasztási statisztika csúcsán, nem meglepő, hogy Prága a sörivók paradicsoma. Prága kiváló színháza és koncerttermei mind a központban helyezkednek el az Óvárosban, a Staré Mesto-n és az Újvárosban, a Nové Mesto-n .

A PRÁGAI VÁR:
Prága látványát messziről meghatározza a Prágai Vár, a Prazsky hrad dombtetőn álló hatalmas komplexuma, amely a Moldva folyó nyugati partjáról tekint a városra. A vár környéke minden nap nyitva van a nyári időszakban 6.00-22.00 között - épületek 9.00-17.00 - , téli időszakban az épületek csak 16.00 óráig. A vár területén sétálni ingyenesen lehet. A Szent Vitus-székesegyházzal szemben lehet az épületekbe több féle kombinált jegyet venni. Van a hosszú túra 350 koronáért (későbbiekben Czk), az a legtöbb látványosságra érvényes a váron belül, így a Vitusba, a régi királyi palotába, a Szent György-bazilikába, a képtárba és az Arany utcácskába. A rövid túra 250 Czk és a képtár kivételével ugyanezekbe jogosít belépésre - mi is ilyet vettünk. A jegyek megváltásuk után 2 napig érvényesek, és vannak különálló épületek, ahová külön jegyet lehet venni ezen felül, pl. a Birodalmi Istállóba, vagy a Lovasiskolába.
A Szent Vitus-székesegyház építését IV. Károly császár kezdte, majd hosszú és sokszínű története után csak 1929-ben készült el. Belépve nem lehet kibújni a főhajó nagysága, a modern berendezési tárgyak, különösen a festett üvegablakok lenyűgöző hatása alól. A székesegyház számos oldalkápolnája közül Szent Vencel kápolnája - neve az angol Jó Vencel király c. dalból lehet ismert, és sajnos nagyon kevés igazság alapja van a 19. századi karácsonyi éneknek - a déli kapu mellett egyértelműen a legkeresettebb látnivaló. A kerengő fénypontja Nepomuki Szent János sírja, a barokk túlzás műalkotása tömör ezüstből, amelyen szabadon szárnyaló angyalok tartják a nehéz drapériát. Távozás előtt tekintsük meg a Habsburgok 16. századi márvány Birodalmi Mazuóleumát a kórus középpontjában, amelyet finom reneszánsz rács vesz körül. Ez alatt terül el a szűkös királyi kripta, IV. Károly, II. Rudolf császárok és több cseh király és királyné nyughelye. Megmászhatjuk a székesegyház nagy tornyát - amennyiben váltunk rá külön jegyet, 150 Czk, és nincs rossz idő - a déli hajóból. A székesegyház előtt mindenképpen nézzük meg az Aranykaput a déli ajtó felett, amelyet Az utolsó ítélet 14. századi mozaikja díszít.
Régi Királyi Palota, Stary Královsky Palác a királyi lakosztályok szendvicse: egymás hegyére-hátára építették őket a Cseh Királyság soron következő hercegei és királyai számára. A Vadislav terem figyelemre méltó bordázott, virágmintákat kiadó boltozata alatt választották meg a régi királyokat, és iktattak be minden egyes elnököt 1918 óta. A délnyugati sarokból induló lépcsőn feljuthatunk a cseh kancelláriába, ahol a második prágai defesztináció történt, amikor két, I. Ferdinánd által kinevezett katolikus kormányzót egy csapat cseh protestáns nemesember kidobott az ablakon 1618-ban. Egy gyors vágta a lovasok lépcsőjén a gótikus és román stílusú palotaszobákba visz, ahol helyet kapott a prágai vár története, egy érdekes, bár nem éppen rövid kiállítás a vár épüléséről és évszázadokon át tartó alakulásáról.
Ne tévesszen meg minket a Szent György-bazilika rozsdavörös barokk homlokzata, belül Prága legszebb román stílusú épülete vár, amelyet aprólékosan tisztára dörzsöltek és retusáltak, hogy visszahozzák a mézszínű kőből épült bazilikát, amely 1173-ban vette át az eredetileg 10. századi templom helyét.
Az Arany utcácska, a Zlatá Ulicka ránézésra egy zsákutca, tele élénk színű kicsi épületekkel, egyben a vár messze legnépszerűbb látnivalója. Itt több házban is kis skanzenhez hasonló életképeket rendeztek be, hogy hogyan élhettek itt az emberek, valamint egy nagyobb kiállítás is helyet kapott egy elképesztő pici helyen a vár eredeti őrzőiről, akiknek készültek ezek a kis házak. Több házban bolt működik és kézműves tárgyakat lehet vásárolni.

KISOLDAL:
Malá Strana, Prága festői Kisoldala a vár alatt terül el, és lényegében a város belépési területe, innen elindulva lehet a legszebben eljutni a fő látványossághoz, az Óvárosi térhez. A Kisoldali tér, a Malostranské, a Kisoldal árkádos főtere közepén a barokk Szent Miklós-templom áll. A tér északi felén a 18-as szám alatt tűnik fel két kis tornyával, de leginkább sokkoló pisztácia és vaníliaszínű külsejével a dum Smirickych, ahol 1618-ban a protestáns csapat összegyűlt, hogy eldöntse, miként szabaduljanak meg Ferdinánd császár katolikus kormányzóitól - mint tudjuk az elegáns ablakon kihajítós módszer mellett döntöttek...

PETRIN-DOMB:
Dombos-erdős lejtői, amelyeket a Rozhledna, az Eiffel-torony kisebb változata tüntet ki, a városközpont legnagyobb zöldterületét teszi ki. A torony csak egyike a sok kiállítási tárgynak, amelyek megmaradtak az 1891-es prágai világkiállítás után, ezek szerény örökségéhez tartozik a siklóvasút is. A domb tetején végig lehet követni a város legdélibb külső falát, amelyet a köznyelv éhségfalnak, Hladová zed-nek nevez.
A siklóvasút, a lanová dráha a Petrinre Újezd állomásról indul 15 percenként minden nap 9.00-22.30 között, a sima tömegközlekedési jegyek, bérletek érvényesek rá.
A Kilátótorony, a Rozhledna Petrin legismertebb látványossága, az Eiffel-torony nyolcszögletű miniatűr mása, amely méretben az eredetinek csupán ötöde.
A Tükörlabirintus, a Bludisté egy kicsi neogótikus kastélyban található, amely még egy álfelvonóhíddal is rendelkezik. A labirintuson kívül van itt egy akciódús, életnagyságú dióráma is: a prágai diákok és zsidók 1648-as győzelméről.

ÓVÁROS:
Staré Mesto szó szerint óvárost jelent, Prága központi, létfontosságú összetevője.
A szobroktól és túristáktól zsúfolt Károly-híd a város leghíresebb műemléke. Mindkét végén egy torony található, ahová fel lehet menni, 90 Czk a belépő. A szebb kilátás azonban az Óvárosi oldali toronyból tárul elénk, így mi csak ezen az oldalon mentünk fel. Innen gyönyörű kilátás nyílik a Károly-hídra, a várra és a másik irányban az Óváros utcáira.
Ahogy átértünk a hídon a Kisoldal felől és elhagytuk a tornyot egy kis tér tárul elénk. Itt található a Szent Ferenc-templom, ami 1680-ban épült a Vörös Csillagkeresztes Lovagok, a kapu eredeti őrzői számára; valamint a Szent Megváltó-templom, aminek homlokzatát szentek szobrai díszítik, amelyek éjszaka gyönyörű megvilágítást kapnak.
A leggyorsabb útvonal a Károly-híd és az Óvárosi tér között a Karlova keskeny utcája, amely éjjel-nappal nyüzsög. Legnagyobb meglepetésemre mindenhol kürtöskalács árusokba ütközünk, minden második kapualjba az összes színben, ízben, fagylatokkal és szórásokkal megrakott erdélyi csodák várnak minket hagyományos cseh ételként tündökölve - kicsit irigy is lettem mert idehaza messze nincs ilyen kreatív választék az ízekben...
Alighanem Prága leglátványosabb tere az Óvárosi tér, a Staromestské námestí a város hagyományos szíve. Itt foglalt helyet a legnagyobb karácsonyi vásár, egy hatalmas fenyőfával. Egyszerűen gyönyörű volt a tér, és jó áron lehetett a vásárban finomságokat enni-inni.
Az Óvárosi Városháza egy sornyi házat foglal el az Óvárosi téren, és a kötelező beékelt toronyban éri el a csúcspontját a fenséges, gótikus erkélyablakkal. Fel lehet menni ebbe a toronyba, 250 Czk, ahonnan elképesztő látvány tárul a szemünk elé. Az óvárosi tér a karácsonyi vásáral az egyik legszebb dolog, amit eddig láttam, de persze körbe lehet menni a toronyba és az egész várost belátni.
Az Óvárosi tér messze legnépszerűbb látványossága a városháza 15. századi asztrológiai órája, a szerkezet mechanikus pantomimje hatalmas felfelé néző tömeget vonz ide. Mi is voltunk olyan szerencsések, hogy egészkor arra jártunk, így láttuk a játékot, sőt a toronyba mikor felmentünk, belülről is meg tudtuk nézni a szerkezetet, ráadásul pont működésben.

VENCEL TÉR:
A Nove mesto, Prága Újvárosa a város fő kereskedelmi és üzleti körzete, itt található a legtöbb nagy szálloda, mozi, éjszakai klub, gyorsétterem és áruház.
A Václavské námestí a természetes tengely, amely körül a modern Prága forog, pedig leginkább hasonlít egy széles, enyhén lejtős sugárútra, mint térre. A tér tetején, a nagyszabású Nemzeti Múzeum előtt áll Szent Vencel lovas szobra, a főalak lábánál pedig 4 cseh szent szobra.

A vonattal való utazást választottuk, ami a legolcsóbb módja volt a kijutásnak, bár elég hosszú... a 6.5 órás menetidő azért megviseli az embert, de még mindig rövidebb egy hangyányit, mintha busszal mentünk volna! A vonat útközben áthalad Szlovákián is így egyébként egy igazán érdekes utazáson vehetünk részt, valamint közlekedik büfékocsi is a vagonok között így nem fogunk éhen, vagy szomjan sem halni. Prága fő vasúti pályaudvara, a Praha Hlavní Nádrazi a haldokló Habsburg Birodalom egyik utolsó építészeti remeke, amelyet Josef Fanta tervezett, és hivatalosan 1909-ben nyílt meg Ferenc József pályaudvar néven.

Prága központja viszonylag kicsi, így jobb ha gyalog fedezzük fel. 2 féle jegytipus van 24 Czk-s átszállás nélküli, ami 30 percig érvényes a kezeléstől számítva és a 32 Czk-s hosszú, ami kezelés után 90 percig érvényes és akárhányszor át lehet vele szállni. Természetsen lehet kapni 1-2-3 napos jegyeket is, de mi úgy tapasztaltuk, hogy tényleg gyalog távban van a legtöbb minden, 3x vettünk jegyet csupán - ebben benne van a sikló is.

A borravaló általános a kávézókban, bárokban, éttermekben és taxiknál, általában a végösszeg felkerekítésével történik. Az utcanév, ahogy nálunk is mindig az épület száma elé kerül a prágai címekben. A főbb busz és vonat állomásokon vannak csomagmegőrzők, mi a főpályaudvaron használtuk - nem kerül sokba, azonban csak aprót 10-20 koronást veszbe, vannak pénzváltó autómaták, de nekünk pont nem működtek, mire felfedeztük, hogy a hátsó sorokban mind bankkártya elolvasóval működő megörzők vannak, így nem volt gond. 2017-ben vezették be a teljes dohányzási tilálmat közterületen, vagyis pont úgy van mint nálunk is lenne.

Több helyen is ettünk, de érdemes a sörözőket megcélozni, ha igazi cseh ízekre és jó sörökre vágyunk, azok közül is az U kezdetűek a leghagyományosabbak. Igyekeztünk a lehető legtöbb specialitást megkóstolni, de nekem a legjobban a cseh nemzeti ételnek számító, a mi vadasunkhoz hasonlatos étel ízlett a legjobban. Ez egy marha hátszín elképesztő omlósra főzve knédlivel, rengeteg vadas szerű szósszal és meglepő módón a közepén vörösáfonyával és tejszínhabbal díszítik! Ennek ellenére nagyon finom étel. De ettem ott hagyományos cipóban tálalt burgonya levest, eredeti császárságbeli múltnak köszönhető almás rétest, sörös gulyást knédlivel, egészben sült negyed kacsát 2 fajta knédlivel és olyan finom párolt káposztával, amilyet még nem ettem. Azonban kicsit csalódtunk a sörökben! Az egész várost jóformán felvásárolta a Pilsner Urqell a világos, és a Kozel a barna sörökkel, és csak pár helyen lehet mást, pl. Budvart is kapni. Mi a végtelen számú sörök mezejére számítottunk és összesen 3 féle cseh sörrel találkoztunk, a többi ugyanaz a német és olasz, amit itthon is megvehetünk ... Ettől függetlenül azért természetesen jól fogytak a korsók a jó testes ételekhez!

Életem egyik legnagyszerűbb élménye volt pont adventkor ellátogatni a cseh fővárosba, Prágába, és nagyon melegen ajánlom mindenkinek, aki gondolkozik rajta. A tömeg egyálalán nem volt olyan vészes, mint mondjuk itthon vagy Bécsben, ami szintén nagyon jó dolog! A város pedig tényleg elképesztő gyönyörű ilyenkor!

Mielőtt az utazásunknak nekivágnánk szabaduljunk meg attól a meglehetősen elterjedt előítélettől, hogy a tartományi székhely és megyei jogú metropolisz idegenforgalmi szempontból érdektelen, műkincsekben szegény város. Könnyen beláthatjuk, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, hiszen, hogy csak a legismertebb helyszíneket említsem: a Brera Képtárban, az Ambrosiana gyűjteményben, a Museo del Novecento-ban (a 20. század múzeumában) örök érvényű remekműveket csodálhatunk meg, amelyek méltó társai Leonardo Utolsó vacsorájának, Michelangelo Rondanini Pietájának, és az olasz művészet olyan mérföldköveinek, mint a Dóm és a középkori bazilikák: a Sant'Amborgio, a San Lorenzo Maggiore, a Sant'Eustorgio, és a Santa Maria delle Grazie. Hatalmas vonzerőt jelentenek a pompás kirakatok, a nagy divatcégek bemutatói, az áprilisi Fuorisalone (Nyitott Szalon) formatervezési látványosságai, a Scala és a Piccolo Teatro előadásai, a számtalan független színházi és zenei esemény, és nem utolsó sorban a Navigli, a Brera, az Isola és a Porta Genova negyedek mozgalmas éjszakai élete.

A sugarakkal átszelt, koncentrikus körökből felépülő városszerkezetet a történelem és a földrajzi adottságok alakították, nevét is ez utóbbinak köszönheti: a kelta eredetű, késő latin Mediolanum vízfolyásokban gazdag síkságot jelent. Az ősi kelta településből i.e.222-ben kinőtt római város a kései császárkorban vált igazán jelentőssé, mikor i.sz.286-ban társcsászári székhely lett. A lombard városok Milánó vezette szövetsége 1176-ban a legnanói csatában legyőzte Frigyes császárt, 1233-ban a piazza dei Mercantin felépült a városi önigazgatás központja, az új Broletto. 1919-ben Mussolini itt alakította meg a fasiszta harci csoportokat, amelyek később hatalomra segítették őt.

Több olasz városhoz hasonlóan Milánóban is lehetőség nyílik városkártya vásárlásra. A 24-48-72 órás kártyák lehetőséget adnak a tömegközlekedés ingyenes használatára, valamint a templomi, múzeumi belépőjegyek 20-100%-os kedvezményére. Mi 3-naposat vettünk, ami 19€-ba került, azonban csak a tömegközlekedéssel bőven visszahozta az árát (egy vonaljegy 2€ felett van).

Ingyenesen letölthetjük telefonunkra a MyWoWo applikációt. Angolul és egyéb nyelveken kaphatunk vezetést Milánó legfontosabb látnivalóiról.

A DÓM TÉR: DUOMO:
A Piazza del Duomo-n dobog Milánó szíve, itt gyűlnek össze a milánóiak, ha tüntetni vagy ünnepleni akarnak, itt sétálnak, várakoznak a moziba vagy üzletnézőbe készülők, s újabban itt találkoznak a város legújabb lakói is, a legkülönbözőbb helyekről érkezett bevándorlók, akik a túristákkal keveredve új arcokkal szinesítik a látványt. A tér közepét elfoglaló II. Viktor Emánuel lovas szobor Ercole Rosa 1896-ban készült alkotása, az előtte húzódó különleges kő és márványborítás Piero Portaluppi tervei alapján készült 1929-ben.
Milánó életének 6 évszázada sűrűsödik össze a hatalmas épületben, amelyet bejárva páratlan történelmi, esztétikai, építészeti, spirituális, sőt a teraszról látható panorámának köszönhetően tájképi elemekkel gazdagodhatunk. A Dóm építése valószínűleg 1386-ban kezdődött 2-300 évvel korábban épült katedrális, a téli Santa Maria Maggiore és a nyári Santa Tecla romjain. A II. világháború után nyomban megkezdődött az 1943-ban bombakárt szenvedett részek, köztük az apszis helyreállítása. A homlokzat művészek, grafikusok, reklámszakemberek sokaságát ihlette meg a szürkés erezetű, rózsaszín-fehér candogliai márvánnyal borított jellegzetes forma, amely már Milánó jelképe, logója világszerte, holott több évszázados halogatás után csak 1813-ban, Napoleon sürgetésére fejezték be, ráadásul gyakran elsietett megoldásokat alkalmazva. Jóval későbbiek a bronzkapuk, a Mária életét ábrázoló főkaputól kezdve (Ludovico Pogliaghi) a templom építését bemutató (Luciano Minguzzi) jobb szélsőig.
Külsejét a piezetta Realéról nézve csodálhatjuk meg legjobban, a Dóm egészének fenséges látványát és a szerkezetet díszítő figurák elképesztő gazdagságát. Gyönyörű a két sekrestye tömbje által közrefogott apszis, amelyet Filippino degli Organi, a munkálatokat vezető 4. építőmérnök fejezett be a 15. század elején, neki köszönhetjük a 3 hatalmas gótikus ablak márványhálózatát is, melyek a csúcsíveken rózsaablakot formáznak.
A belső térben a templomhajók közel egyforma magasak, így kevés hely maradt a csodálatos, bár nem mind korabeli ablakoknak: a derengó félhomályban beszűrődő fény gyöngéden világítja meg az 52 hatalmas pillérből álló erődöt. A szélső jobb oldali hajó első pillérközében említésre méltó Ariberto D'Intimiano érsek síremléke (1045), fölötte Cristoforo de'Mottis 1473-77 között készült üvegablaka (Jelentek Szent János evangelista életéből) és a 17. századi márványtábla a szarkofágtól balra, amely 1386-ban jelöli meg a Dóm építésének kezdetét. A kereszthajó déli szárnyának jobb oldali hajójában kapott helyet a Medeghinónak nevezett zsoldoskapitány, Gian Giacomo Medici síremléke, Leone Leoni Michelangelo hatást tükröző alkotása (1560-63). A kupola 4 tartópillérét 1981-86 között újították föl, a boltíveken és a párkányzaton késő 15. századi szobrok vannak. Minden év szeptember 13-án tartják a nivola szertartását: az érsek egy felhő (nuvola) formájú baldachinos felvonószerkezetben felemelkedik, hogy lehozza és 3 napig közszemlére tegye ki a Szent Szög ereklyét. A szentély alatt találjuk a krpitát és a szomszédos, scurolo di San Carlo kápolnát (Francesco Maria Richini), ahol Borromeo Szent Károly hamvait őrzik egy ezüstből és hegyikristályból készült urnában. A szentélykörbejárót az apszis 3 nagy, részben a 19. században felújított ablaka világítja meg: az első pillérközben találjuk a déli sekrestye 15. század végén készült kapuzatát, a 2.-ban áll V. Márton pápa szobra (Jacopino de Tradate), a 3.-at az 1500-as évek végén hímzett és festett címerzászló díszíti. A kereszthajó északi szárnyában a jobb oldali hajó üvegablakában Damaszkuszi Szent János életéből vett jeleneteket csodálhatunk meg (1479), az apszisban áll a Madonna dell'Albero kápolna (Richini tervei alapján), nevét minden bizonnyal az előtte álló, elágazó fát formázó Trivulzio kandelláberről kapta: a 13-14. századi francia vagy rajnai iskolából származó mester bizarr művét szörnyállatok, szőlőindák, spirálok és bibliai jelenetek díszítik. A bal oldali szélső hajóban Pelegrio Tibaldi oltárai, valamint 16. század végi, flamand és lombard mesterek készítette üvegablakok követik egymást. A homlokzat belső oldalánál, a főbejárat mellett lépcső vezet a padlózat alá a 4. századi járószintre. Itt tekinthetjük meg azt az ókeresztény régészeti feltárást, amely a San Giovanni alle Fonti keresztelőkápolna (a hagyomány szerint Szent Ambrus püspök itt keresztelte meg Szent Ágostont 378-ban) és a Santa Tecla nyári bazilika maradványait őrzi.

A Dóm maga Milánó, a város élete és története márványban elmesélve. Olyan, mint a tornyai alatt nyüzsgő város: örökké nyughatatlan, mozgalmas. Jegyet a Dómba a jobb oldalán található épületben lehet venni: 3€ + 10€ a tetővel együtt. Nagyon modern sorszám alapján hívó rendszer működik, ahol először megrémültünk, hogy 100-an várnak előttünk a sorszámunk alapján, mégis viszonylag gyorsan sorra kerültünk. Tovább itt található a shop is, így addig el tudja magát foglalni az ember. A teraszra a mostoha időjárási viszonyok miatt nem tudtunk sajnos feljutni. Az ókeresztény archeológiai gyűjtemény csakúgy, mint a terasz, szintén külön fizetős.

MUSEO DEL NOVENCENTO:
Milánó, a jellegzetesen 20. századi nagyváros 2010 óta ad otthont a 20. század képzőművészetét bemutató múzeumnak. A Dóm térről a via Marconi és a piazza Diaz felé vezető utat jelző két ikerépületet 1939-ben kezdték építeni szemközt a tér túloldalán látható II. Viktor Emánuel Galériával. A kiállítás meghatározó szerkezeti eleme a föld alatti szinttől a Dóm térre néző panoráma tetőteraszig spirálisan körbefutó rámpa. A gyűjteménybe a múzeum egyik leghíresebb képe, Giuseppe Pellizza de Volpedo Il quatro stato (A negyedik rend) c. alkotása vezet be, amely azon túl, hogy a humanista szocializmus Itália-szerte elismert manifesztátuma, képzőművészeti szempontból is kiemelkedő. A kiállítás első része a századelő nemzetközi avantgárd irányzatait mutatja be: az expresszionizmust, a kubizmust, az absztraktizmust, és ez az egyetlen olyan része a gyűjteménynek, ahol jelentős nemzetközi mesterek, mint Picasso, Braque, Kandinszkij művei is helyet kaptak Amedeo Modigliani 3 portréja, köztük a híres Paul Guillaume, 1916 mellett. Nagyon gazdag a futurizmusnak és főleg Umberto Boccioninak szentelt szekció, amelyben nagy hangsúlyt kap a művész, ill. a Marinetti alapította mozgalom és Milánó szoros kapcsolata. A csönd és a belső koncentráció uralja Giorgio Morandi képeit. Giorgio de Chirico nemcsak a különféle stílusokat idézőjelbe tevő, a mai konceptuális művészetet megelőlegező korai műveivel van jelen, hanem a 70-es évekig tartó kreativitását példázó Metafizikus szökőkút szobraival is.
A 20-as évekbe térünk vissza Arturo Martini kis terrakotta-tárgyaival, aki néhány ún. antiszoborral is jelen van, mint a pompeji áldozatokról készült gipszmásolatokra utaló La sete (A szomjúság, 1934). Nagy teret szentelnek a Gruppo Novecento mozgalomnak, itt kaptak helyet Mario Sironi, Felice Casorati, Funi, Marussig, Ottone Rosai és Arturo Tosi művei, a monumentális művészetet itt Lucio Fontana falfestménye képviseli. Fausto Melotti 10 képe előzi meg a 30-as évek Milánójában fénykorát élő absztrakt művészeti csoportot bemutató részt: Manilo Rho, Atanasio Soldati, Carla Badiali. A múzeum leghatásosabb része a hatalmas üvegablakaival a Dómra és térre néző, impozáns sala della Loggia, amelyet teljes egészében Lucio Fontana monumentális műveivel töltenek meg. AZ 50-es évek olasz művészetének másik nagy alakja, Alberto Burri műveiben a festészeten kívüli anyagok, a kátrány, vinil, habkő, vagy a jutazsák dominálnak. A század 2. felének alkotói közül Osvaldo Licini, Yannis Kounelis és a szentségtörő provokációival a milánóiakhoz közel álló Piero Manzoni érdemel említést.
Feltűnőek az Arte povera, a szegény művészet szekció installációi is: Luciano Fabro, Mario Merz, Gilberto Zorio művei. A kiállítás a szobrász Marino Marini barátairól és a 20. századi kultúra nagy alakajiról: De Pisis, Carrá, Chagall, Henry Moore, Henry, Miller készített fejeivel és klasszikus témájú műveivel zárul.

A belépő csupán 5€ és maga a tárlat hatalmas. Szánjunk rá 2-3 órát, hogy be tudjuk járni az egészet. A tárlatok interaktívak is nem csak impozánsak, és magát az épületet felfedezni szintén egy nagy kaland. A felső szinten lévő panoráma ablak pedig tényleg legendás fotó-spotként szolgál a látogatók körében.

CASTELLO SFORZESCO:
A Sforza-kastély Milánó legnagyobb reneszánsz kori építészeti emléke, jóllehet jelenlegi formájában Luca Beltrami 1893-1905 között végzett, remek megoldásokat meglehetős stílusbeli szabadossággal ötvöző felújításának az eredménye. A középkori városfalon kívül az 1300-as években a Visconti család által emelt, a Navigli csatornák vize által körülvett első erődítményt Francesco Sforza építette újjá és bővítette ki, majd fia, Galeazzo Maria korának neves mestereivel alakította valódi, reneszánsz hercegi udvarrá. Fénykorát Ludovico il Moro uralkodása alatt érte el (1494-99), akinek bőkezű támogatása olyan művészeket is idecsábított, mint Bramante, Filarete és Leonardo de Vinci.
A bejárat fölött magasodó Filarete tornyot 1521-ben tűzvész súlytotta, és valójában soha nem volt olyan magas, mint amilyenné Beltrami rekonstrukciója tette. A kapun át a piazza d'Arminak nevezett, tágas központi udvarra jutunk, amelyet 3 építmény határol: balra a kastély legrégebbi része, a Rocchetta, középen az 1477-ben épült torre di Bona di Savoia, jobbra a palazzo de Corte Ducale, ahol a Kastélymúzeum első termei nyílnak. A központi udvart a bejárattal szemközti oldalon elhagyva, a múzeum bejárata után jobbra a Corte Ducale látványa fogad: velünk szemben a reneszánsz Loggia Ducale, jobbra az Elefántos árkád (1473), alatta a Manzoni-regényben megörökített pellengér - colonna infame alapkövével.

A kastélyban 6 múzeumi tárlat kap helyet, amit sajnos mi nem tudtunk megtekinteni idő hiányában: Antik Művészeti Múzeum, Bútormúzeum, Képtár, Iparművészeti Múzeum, Őstörténeti és Történelem Előtti Kor Múzeum, valamint az Egyiptomi Múzeum.

PARCO SEMPIONE:
A Simplon park a Sforza-kastély mögött elterülő, 40 hektáros park a belváros legnagyobb zöld területe, amelyet 1893-ban Emilio Alemagna tervei alapján romantikus angolkert mintájára hoztak létre. A kastéllyal szemben a park túloldalán álló Arco della Pace diadalívét Luigi Cagnola tervei alapján még Napóleon győzelmeinek megünneplésére kezdték építeni, am 1838-ban már Habsburg I. Ferenc császár tiszteletére avatták fel, hogy aztán 1859-et követően a független Olaszország emlékműve legyen.

BASILICA DI SANT'AMBROGIO:
A Szent Ambrus-bazilikát sokan a Dóm után Milánó 2. legfontosabb templomaként emlegetik, nem sejtve, hogy ezzel alábecsülik a jelentőségét: ugyanis azon túl, hogy kiemelkedő művészi érték, egyúttal a milánói identitás meghatározó eleme, óriási spirituális és szimbolikus jelentőséggel bír. A templom előtti átrium 1088-99 között épült, 3 oldalát árkádsor, a 4.-et a templom két, egymás fölötti loggiából álló előcsarnoka határolja, az oszlopfők szörnyeinek, növényi formáinak többsége egy 17. századi beavatkozás eredménye.

Itália legjelentősebb román stílusú műemléke, az európai építészet egyik kiemelkedő alkotása. Itt koronázták Itália 18 királyát, jártak itt császárok és uralkodók, szent püspökök és büszke apátok, olyan neves művészek dolgoztak rajta, mint Bramante, Richini, Tiepolo. Érdemes figyelni a nyitvatartását, mert 12.00-14.30 között minden nap zárva tart, valamint hétvégente sok esküvőt tartanak itt, így ezen időszakban nem lehet bemenni a templomba csak az udvarra (mi is így jártunk).

CHIESA DI SAN MAURZIO AL MONASTERO:
A Corso Magentán sétálva, ha időnk engedi, megnézhetjük a 16. századi, de az 1800-as évek végén részben átalakított templom korabeli freskóit.

CHIESA DI SANTA MARIA PRESSO SAN SATIRO:
Még a milánóiak közül is valószínűleg kevesen tudják, hogy a via Torino elején áll a reneszánsz építészet egyik csodája, ez a kis templom, amelyet 1476-77-ben Donato Bramante tervei alapján építettek a 879-ben Anspert püspök által San Satironak, Szent Ambrus bátyjának szentelt kis bazilika helyén. A dongaboltozatos, latin kereszt alaprajzú templom hírnevét annak a szentélynek köszönheti, amely valójában nem is létezik: a főoltárhoz közeledve döbbenünk rá, hogy valójában egy perspektívaillúzióról van szó, amelyet mesterien alkotott meg Bramente az egy méternél is kisebb térben. A bal oldali kereszthajóból nyíló Anspert kápolna az eredeti bazilika maradványa, a megható Pieta 14 színes terrakottaszobrát Agostino de Fondulis készítette 1482-83-ban.

NAVIGLIO GRANDE:
A középkori mérnöki tudomány elképesztő alkotása, a mintegy 50km hosszú Navigli csatorna 1239-ben készült el, és 1272-től vált hajózhatóvá. Tavasztól nyár végéig közlekednek ma rajta a turistákat szállító hajók.

MUSEO POLDI PEZZOLI:
A 19. század közepén kezdte el gyűjteni Gian Giacomo Poldi Pezzoli gróf a via Manzonin található múzeum hihetetlenül gazdag anyagát. A földszinti Armeria, fegyvergyűjtemény termét a neves szobrász, Arnaldo Pomodoro tervezte. Elvarázsolnak az első emeleti sala degli Ori középkori és reneszánsz zománc ékszerei, ám a rengeteg értékes berendezési tárgy közepette is a festmények ragadnak leginkább magukkal: Pollaiuolo 15. századi Ifjú hölgy portréján mintha a múzeum gyűjteményéből kerültek volna az ékszerek a dámára, Piero della Francesca, Botticelli, Mantegna, Giovanni Bellini, Lorenzo Lotto, Cosmé Tura, Tiepolo és Canaletto remekművei mellett a legkiválóbb lombard festők: Bergognone, Foppa, Boltraffio, Luini, Fra Galgario képei sem hiányoznak a gyűjteményből, amelyet a 19. századi festészet gyöngyszemei, így Hayez elképesztően modern Önarcképe egészítenek ki.

Ideiglenes tárlatként kapott helyet, mikor ott voltunk egy Leonadro da Vinci: Litta Madonna emléktárlat, a művész halálának 500. évfordulójának alkalmából. A belépő a 3 tárlatra 14€ lett volna, de a MilánóCard-dal csak 10€-ba került.

GALERIA VITTORIO EMANUELE II:
Ez a város legelegánsabb, üzletekkel, szórakozóhelyekkel teli szalonja, a hagyomány szerint csak fekete és arany színekben pompázó cégtáblák között számos, történelmi értékkel bírót találunk: ilyen a Savini (1884) és a Biffi (1867) étterem, a Borsalino és Prada (1922) vagy a Camparino bár. Az építmény központját az üvegkupolával fedett Oktogon foglalja el, a kupolát övező 4 lunettában Afrikát, Amerikát, Ázsiát és Európát, a padlózaton pedig a Savoia házat és 4 olasz várost: Torinót, Milánót, Firenzét és Rómát jelképező mozaikok láthatók.

Szeptember második hetében látogattunk el a mesés spanyol városba, Barcelonába. A népes baráti társaság nagy nehezen választotta ki úticélját, de végül teljes mértékben elégedettek voltunk a választásunkkal. Sajnos a katalán riviérát korlátozottan tudtuk csak élvezni, de ettől függetlenül csodás hetet töltöttünk ott.

A számtalan látványosság csupán egy töredékét tudtuk megnézni, de szerencsére a fontosabbak beleestek a hetünkbe: Barri Gótic, Palau de le Música Catalana, Museu Picasso, Casa Milá, Sagrada Família, La Rambla, Fundació Joan Miró, Montjuic, Parc Güell, Museu Nacional D'Art de Catalunya, Placa del Rei és a Mercat de Sant Josep, valamint természetesen a Barceloneta!

Azt a felismerést, hogy Barcelona páratlan fekvésű és szépségű város, már Cervantes is a szájába adta hősének, Don Quijoténak. Prága után a legnagyobb gótikus negyed, a modernisme pompás műemlékei, a világ legjelentősebb sztárépítészének és formatervezőinek ultramodern alkotásai: Barcelona képét mindig is a művészet és a kultúra határozta meg, és így van ez ma is. Figyelem: hétfőn és vasárnap délután sok múzeum zárva tart!

BARRI GÓTIC
A Gótikus Negyed Barcelona szíve, amely építészeti pompájával Katalónia virágkoráról tanúskodik, amikor a város földközi-tengeri nagyhatalom volt. A legtöbb építészeti emlék a 14-15. századból származik, amikor is a polgárok jóléte valóságos építkezési lázat váltott ki. Néhány, már szokatlannak ható szatócsüzlet, füstös kocsma vagy borbélyüzelt mellett újabban divatos butikok, felkapott kávézók, menő bárok nyitnak.

PALAU DE LE MÚSICA CATALANA
Lluís Doménech i Montaner 1905-08  között emelte a Katalán Zene Palotáját, a leggazdagabban burjánzó szecessziós stílusban: az épület a modernisme egyik gyöngyszeme, tervezőjének elgondolása szerint Óda Katalóniához. Foglalás nincs, feltétlenül vegyünk időben jegyet! Mi is egy héttel előre váltottuk meg a jegyünket, 22 Eur volt, amibe beletartozott az angol nyelvű, nagyon korrekt idegenvezetés is, vetítettek filmet is és valóban bejárhattuk az egész Palotát. Mint minden látványosságnál csak a jegyen szereplő időpontban mehetünk be a látványosságba, és ezt a legtöbb helyen megéri előre online megvenni, sokszor így még olcsóbb is!

MUSEU PICASSO
A város leglátogatottabb múzeuma, a Picasso Múzeum mindenekelőtt Pablo Picasso korai alkotóperiódusából, a kék korszakból mutat be műveket (ami egybeesik Barcelonai tartózkodásával). Az 1930-as évektől kezdve képeket adományozott a városnak, köztük híres Harlekinjét, de csak 1963-ban kerültek a szerteszét található alkotások egyetlen múzeum állományába (Picasso barátainak és titkárának, Jaume Sabartésnek a kezdeményezésére). A képek eleinte csak a Carrer de Montcada egyik gótikus épületében kaptak helyet, ma ellenben a múzeum már 5 pazar palotára terjed ki. A gyűjtemény fokozatosan lett egyre teljesebb: Picasso a múzeumnak ajándékozta híres Menina-sorozatát és összes korai művét a család barcelonai lakóházából. A belépő 12 Eur, azonban minden hónap első vasárnapján egész nap, és minden hét csütörtökön 18.00-tól ingyenesen megtekinthető. Mi a csütörtöki ingyenes szakaszban mentünk. Ingyenes regisztrációs jegy azonban szükséges, amit 4 nappal az adott ingyenes nap előttől lehet kiváltani.

CASA MILÁ
Antoni Gaudi legismertebb épületét a népnyelv egyszerűen La Pedrerának, kőfejtőnek nevezi: természetes kőből faragott építmény, főfalak nélkül, súlyos, hullámzó homlokzati formákkal, fatőrzs szerű oszlopokkal és növénymintás, ívelt erkélyekkel. Az épületet 1984-ben nyilvánította az UNESCO a Kultúrális Világörökség részének. Megtekinthető egy lakás, a tetőterasz és az Espai Gaudi, multimédiás információkkal az építészmester életéről és munkásságáról. A belépő a helyszínen 25 Euró, online 22 EUR. Itt is megéri előre online jegyet venni, mert a mellett, hogy olcsóbb elkerüljük a sorban állást is, mivel egy elkülönített sorba érkeznek az online jegyesek, ráadásul a pénztárnál ki is nyomtatják nekünk a jegyünket ingyen. Itt is előre megadott időpontban tudunk csak bemenni!

SAGRADA FAMÍLIA
A Szent Család templom a maga parabolaszerűen az égbe csavarodó, óriás tornyaival a modernisme jelképe és egyben Barcelona világszerte ismert szimboluma lett (amelynek megépítésére a katolicizmus bástyájaként, a 19. század végének bűnös szabadelvűsége ellen létrejött, ultrakonzervatív Szent József Híveinek Egyesülete adott megbízást). Befejezetlen fő művén és hagyatékán Antoni Gaudi 4 évtizeden keresztül dolgozott, életének utolsó 12 évében pedig kizárólag ennek szentelte magát. Amikor 1926-ban meghalt, csak az apszis, a tervezett 18 toronyból mindössze 1, a neogótikus kripta és a Jézus születésének szentelt keleti homlokzat, a Születés kapuja készült el (a teljes alkotás mintegy tizede). Mára már a templomot, amelyet XVI. Benedek pápa 2010-ben bazilikává szentelt, be is fedték. Felfelé az oszlopok tölcsérszerű alakzatokká ágaznak szét, és csillogó trencadís, a Gaudi által használt töröttcsempe-mozaik díszíti őket. A monumentális kulisszák között az ember valósággal eltörpül. Mind a mai napig újra és újra megfogalmazódnak tiltakozások, különösen Josep Maria Subirachsnak az északi homlokzaton, a Szenvedés kapuján látható szobrai ellen. Valójában minden egyes építészeti elemet a természet, a vallás és a misztikum ihlette. A belépő a helyszínen 20 Eur, online 17 Eur, van azonban kedvezmény a 30 éven aluliaknak így ez helyszínen 18 Eur, online 15 Eur. Mi ilyen online 30 éven aluli jeggyel mentünk be. Ha az előbbiekre igaz volt, hogy megéri előre váltani jegyet, hát ez itt kötelező. Szintén csak a jegyen szereplő idősávban léphetünk be, azonban még így is megérte, hogy korábban odamentünk, mert 1 órát álltunk sorban olyan sok az online jegyes... el sem mertük képzelni mekkora a helyszíni sor!

LA RAMBLA
Még ha a híres sétány csak alig valamivel hosszabb 1 km-nél, ezen a rövid úton, a Placa de Catalunya és a kikötő között, megmutatkoznak a város különböző arcai. Itt megérezhetjük a földközi-tengeri metropolisz összetéveszthetetlen hangulatát és életritmusát, történelmét, de jövőjét is. A fákkal beültetett, portréfestőkkel, kártyavetőkkel és virágárusokkal teli sétálósáv 2 oldalán, ahol a számos kávézó, étterem és bár felszolgálói akrobatikus ügyességgel egyensúlyozzák tálcájukat, közlekedési káosz uralkodik. A Rambla egy kiszáradt folyómeder helyén épült ki, és a 18. századig a város falain kívül helyezkedett el.

FUNDACIÓ JOAN MIRÓ
A Joan Miró Alapítványt maga a művész hívta életre 1975-ben. Első, 1901-ben készült rajzaitól legutolsó, monumentális festményéig áttekintést kapunk itt a nagy katalán avantgárd művész, a 20. század egyik legismertebb alkotója pályájáról. Mindenképpen érdemes felkeresünk a könyvesboltot és a kávézót is. Ide nem szükséges az online jegy, a helyszínen különösebb sorbanállás nélkül hozzájutottunk, a belépő pedig 13 Eur.

MONTJUIC
Barcelona 173m magas hegye nélkül elképzelhetetlen a város története, kultúrája és a szabadidő eltöltése. A kasztíliai ostromlók a 17. században a csúcson épített erődítményt, a mai hadtörténeti Múzeumot a város sakkban tartására használták.

PARC GÜELL
Meseházak, sárkányfigurák, gigantikus sziklabarlangok, rézsút az ég felé feszülő árkádok: az Antoni Gaudi által a város felett létesített, festői Güell-parkot (1900-11), amelyért már Salvador Dalí is lelkesedett, az UNESCO 1984-ben a kultúrális világörökség részeként védelem alá helyezte. Gaudi forradalminak számító alkotása, pártfogójának Eusebi Güellnek a megbízásából, az eredeti elgondolás szerint nagyszabású lakótelepnek épült, de végül mindössze 3 ház épült meg. A teraszon, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a városra, hosszan és lendületesen egy falkiugrás kígyózik: akárcsak számos más munkáját, Gaudi ezt is trencadís-módszerrel, egy kollázstechnikával alakította ki, amelynek révén üvegcserepekből és tört kerámiából színpompás mozaikok születtek. Mindenféle jelképes motívumokat és szobrokat fedezhetünk fel, a lépcsőfeljárónál pl. a ragyogóan fényes Püthón sárkánykígyót, az alvilági vizek őrzőjét. A park területén az építőmester egykori lakóházában található a Museu Gaudi, a Gaudi Múzeum életrajzi dokumentumokkal és tárgyakkal. A park nagy része ingyenes közpark, azonban a kőteraszok és barlangok fizetősek, a belépő 10 Eur. Azonban a nyitása és zárása előtt az egész park ingyenesen megtekinthető (kb. 8.00 előtt és 21.30 után). Jelenleg azonban felújítják ezeket a kőpadozatokat, így nem biztos, hogy megéri a belépőt kifizetni - mi sem tettük.

MUSEU NACIONAL D'ART DE CATALUNYA
A Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum épületében a katalán művészettel kapcsolatos szinte valamennyi jelentős emléket megtaláljuk. Mindez magába foglalja a reneszánsz és barokk gyűjteményt, továbbá a 19. század végi, 20. század eleji modernisme, valamint a modern és a kortárs művészeinek alkotásait. A belépő 12 EUR, online 5% kedvezmény. Mindenkinek ingyenes minden szombaton 15:00 után, valamint egész nap: a hónapok első vasárnapján, valamint szeptember 11-én a Katalán Nemzeti Ünnepen, így mi is ingyen, sorbanállás, és regisztrációs jegy nélkül tudtuk megnézni!

MERCAT DE SANT JOSEP
La Boqueria, Barcelona gyomra, ezen a néven is emlegetik a Rambla mellett álló híres vásárcsanokot. Nemcsak katalán háziasszonyok vásárolnak be itt, hanem a város mesterszakácsai is.

PLACA DEL REI
Egyedülálló építészeti együttes! A Palau Reial Mayor, a Királyi Palota, a nagy gótikus díszteremmel, a Saló del Tinell-el és az impozáns, középkori őrtoronnyal, a Mirador del Rei Martí-val, a szomszédos Palau del Lloctinent, a Kormányzósági Palota a gótikus homlokzattal és a reneszánsz idejéből származó belső udvarral, valamint a kis gótikus Santa Agata-kápolna, a 14. századból, mindez nagyszerű kulisszákat alkot, különösen a lemenő nap fényében. Egészen különleges az akusztika is. A Saló del Tinell-ben fogadták a katolikus királyok Kolombuszt, miután visszatért amerikai útjáról. Az epületegyüttes kívülről megtekinthető, a Várostörténeti Múzeumon át meg lehet nézni az udvarát, de már számos más múzeum, étterem és egyéb dolog fészkelte be magát a falak közé.

BARCELONETA - OLIMPIAI KIKÖTŐ, STRAND ÉS FORUM
Barcelona kilómétereken át húzódó fövényes tengerpartja már önmagában is valóságos relaxzóna: hívogat egy kis korzózásra a pálmafákkal beültetett sétányon, úszásra és egy kis játszadozásra a Földközi-tenger hullámaival, egy kis napozásra és szundikálásra a nyugágyakban (fizetősek), és este még bulihangulatban, élő zene mellett egy utolsó italra a számos  tengerparti bár valamelyikében. Az 1992-es olimpiai játékokkal összefüggő megújulás vonzó strandokkal is megajándékozta a várost. Ezek Barcelonetából kiindulva húzódnak északi irányban, egészen a modern jachtkikötőjével rendelkező Vila Olímpicáig, az Olimpiai Faluig. Barcelonetából látjuk a Gázművek modern, 2006-ban felavatott épületét, amelyet Enric Miralles (1955-2000) sztárépítész és Benedetta Tagliabue tervezett. A mű a strandon, a Vila Olímpica ikertornyai, az Arts luxusszálloda és egy díjnyertes irodaépület előtt áll. A színpompásan csillogó, szivar alakú magasházat, a 142m magas Torre Agbart Jean Nouvel francia építész tervezte, a Vízművek megbízásából. Az építmény 2004 óta koronázza meg a tengerparti sáv magas épületekből kirajzolódó, posztmodern sziluettjét. Enric Miralles és Benedetta Tagliabue fantáziájának szülötte az excentrikus-játékos Parc Diagonal Mar. A Forum területén Jacques Herzog és Pierre de Meuron svájci építészek örökítették meg nevüket a 2004-ben emelt, hupikék, többszörösen díjnyertes előadótermükkel és kiállítási épületükkel, az Edifici Fórummal. A Kongresszusi Csarnokkal (MAP Architects, 2004) együtt az épületegyüttes Európa egyik legnagyobb kongresszusi és rendezvényközpontját alkotja, amelyben több, mint 18.000 ember számára van hely. Egy másik építészeti látványosság a Torre Diagonal Zero Zero, a Torre Telefonícia, közvetlenül a Fórum épületénél.

Számtalan helyen kóstoltuk meg az autentikus katalán fogásokat, azonban 2 helyet szeretnék mind közül kiemelni: a La Avia-t és a Boca Oreja-t. Az előbbi egy hamisíthatalan helyi, barátságos, tulajjal beszélgetős, ráérős, igazi jó házi kosztot adó hely, ahol családias, bohém hangulatban fogyaszthatjuk el ebédünket. A Boca egy modern, dizájnos, nagyon jó árú, ám elképesztő éttermi minőséget nyújtó, laktató, icike-picike kis hely, ahol az udvarias és vendégcentrikus kiszolgálás szintén elmaradhatatlan.

Utazás előtti tájékozódásul mindenképpen ajánlom a következő linketet: https://utazas-nyaralas.info/spanyolorszag/barcelona.html#montjuic , www.barcelona.cat , www.barcelona-tourist-guide.com

A bankok és takarékpénztárak hétköznap 8.00-14.00 között tartanak nyitva. Az Európai Unión belüli utazásainkhoz váltsuk ki az Európai Betegbiztosítási Kártyát, de azért minden eshetőségre felkészülve kössünk baleset- és betegbiztosítást is. A Spanyolországba történő beutazáshoz elegendő a magyar személyigazolvány. Éttermekben, szállodákban... 5-10% borravaló (propina) szokásos. Budapestről Barcalona El Prat átszállás nélkül jelenleg a Vuelinggel, a Wizzairrel és a Ryanairrel utazhatunk - mi a Wizzairt választottuk. Olcsón és könnyen utazhatunk metroval: közlekedik vas-csüt, valamint ünnepnapokon 5.00-24.00-ig, pénteken 2.00-ig, szombaton egész éjjel. Bélyeget (estanc) dohányboltban is vásárolhatunk. A taxikat egyszerűen leinthetjük az utcán, a zöld a szabad jelzés. Itthoni telefonjainkat Spanyolországban probléma nélkül használhatjuk. Az Európai Unió belsőleg egységes piac, tagállamainak közös határain nincs vámellenőrzés.

A repülőgéppel érkezők már leszállás közben megismerkedhetnek Barcelonával. A modern építményekkel teli jelentékeny dizájnmetropoliszban találjuk Nápoly után Európa 2. legnagyobb óvárosát, a Ciutat Vella-t, amelyben órákon át bolyonghatunk. A hegyek és a tenger között a beépíthető földterület egyre zsugorodik, miközben a város mediterrán központtá növi ki magát, követve a mottót: Minél újabbat, minél nagyobbat, minél szebbet! Ez korántsem jelenti azt, hogy a katalánok ne lennének kreatívak. Ez volt a helyzet már az 1888-as világkiálítással is, amely felrázta a várost Csipkerózsika-álmából, és beharangozta a felemelkedést egy új, a felvirágzó szecesszió jegyében álló korszakba.

Az 1992-es olimpiai játékok ismét egy egészen új várossal ajándékozták meg Barcelonát. Megnyílt a tenger felé: a legnépszerűbb újdonságok közé tartozik a kilómétereken át hosszan elnyúló, homokos tengerparti strandfürdő. A Vila Olimpicától északra terül el a Poble Nou, amelyet gigantikus ipari romokból a szemük láttára alakítanak át Barcelona minden igényt kielégítő modern negyedévé. Az impozáns céges székházak, innovációs központok és produkciós stúdiók körül telepedett meg az új kultúr és bulinegyed, részben tágas, gyári padlásterekben. A szép, új építészeti világ leglátványosabb eleme a színskála minden árnyalatában tündöklő Torre Agbar felhőkarcoló, amely Jean Nouvel francia építész tervei alapján a barcelonai Vízművek számára épült.

Ha a metropolisz imázsa a tét, a garasoskodás szóba sem jöhet. Így a tengerparton elterülő legészakibb kerület hasznosítása során sem: a Besós folyó torkolatánál, a város fő közlekedési ütőerének, az Av. Diagonalnak a meghosszabított vonala körül pár év alatt kiépült a város egyik legdrágább negyede, a Diagonal Mar, exklúzív iroda és lakóépületekkel, vagy magasépületnek tervezett dizájnhotelekkel. A katalánok hajlamának a nagy gesztusokra megvan a maga története. A vagyonos és művelt polgárságnak már a 19. században sem lehetett semmi eléggé pazar, különös tekintettel a népszerűtlen központi hatalomra Madridban. Talán ez a magyarázata a modernisme, azaz a katalán szecesszió kiváltképp erőteljes díszítőkedvének.

A tüske mélyen ül: a katalánoknak évszázadokon át tűrniük kellett a központi spanyol hatalom gyámkodását. Katalónia középkori virágkoráról, amelyre a helyiek mind a mai napig büszkeséggel pillantanak vissza, tanúskodik a Gótikus Negyed pompája,  benne számos olyan építészeti remekkel, mint a székesegyház vagy a Drassanes, a hajóépítő csarnokok. A büszke katalánok újra meg újra fellázadtak a spanyol korona ellen. 1714. szeptember 11-én tették le a fegyvert, a katalánok számára ez a nemzet megalázásának időpontja, és mindmáig nemzeti emléknap. A lakosságnak ma már mintegy 75%-a megtanult katalánul, de a helybelieknek a fele a mindennapi életben még ma is szívesebben használja a spanyol nyelvet.

A katalánok bizalmatlansága és előítéletei a madridi kormányzattal szemben, és fordítva is csak fokozatosan győzhetők le. Aki már látta a spontán csődületet és a frenetikus örömujjongást a Ramblán az FC Barcelonanak a fő ellenfelén, a Real Madridon aratott győzelmét követően az tudja, hogy itt a labdarúgásnál sokkal több mindenről van szó. Ehhez társul még a katalán karakter: egyfelől mediterrán könnyedség és életmód jellemzi, másfelől a katalánok tekintetüket Európára szegezik, ők mindig is közelebb érezték magukat Északhoz, mint az Ibériai-félszigethez. Előszeretettel emlegetik Barcelonát a Dél legészakibb metropoliszaként, vagy az Észak legdélebbre fekvő városaként, és mindkét elnevezés jogos. A teljesen felújított Raval negyed alsó részében, a legendás Barri Xinóban, a Kínai Negyedben (ez Barcelona kikötői és vöröslámpás negyede) nyomokban még mindig látható a szélhámosok és bűnözők rossz hírű világa, amely Jean Genet francia írót A tolvaj naplója c. regényének megírására ihlette. Mindössze pár lépéssel odébb, a Kortárs Művészeti Múzeum és az új díszsétány, a Rambla del Raval körül elterülő, felkapott kulturális és kocsmanegyed teljesen átformálta a képet.

Ám nem csak jó irányba haladnak a dolgok: a már régen esedékes modernizálással egy időben az ingatlancápák, a spekulánsok, a luxushotelek és a divatvilág hangadói is bevonultak a patináns lakónegyedbe, a lakosság mind nagyobb bosszúságára, amely felpanaszolja, hogy Barcelonát egyre inkább a tehetős, trendcsinálók és a turisták szükségleteihez igazítják. Barcelonetában pl. meg akarják akadályozni, hogy a legendás halásznegyed, ahol a szomszédok még mindig a nevükön szólítják és köszöntik egymást az utcán Európa Miamijává váljon. Szerencsére itt még nem tartunk. És még mindig élnek itt ifjú lelkek, akikben van annyi felforgató művészti fantázia, hogy a disseny barceloní védjegyét szembeszegezzék a divattal.

Fedezzük fel hát ezt a helyet, ahol egymásnak feszülnek az ellentétek, és amely mindig mozgásban van, folyton tartogatva számunkra valami meglepetést.

Még a blog kezdeteikor született egy bejegyzés Bécsről, de ekkor csupán a szokásos, éves Adventi időszakról emlékeztem meg benne ( https://cutandrun.blog.hu/2017/11/13/advent_becsben_543 ). Most alkalmam nyílt eltölteni ott pár napot a nyári időszakban is (azt nem mondom, hogy jó időben, mert majdnem végig esett). Sok helyre látogattam már el az adventi utakon a városban, de most végre be tudtam menni olyan helyekre is, amik eddig csak vágyálmok voltak.

Ez alatt a 4 nap alatt meglátogattuk a Hofburgot, ami a nagyhatalmú Habsburgok pompás rezidenciája; a Kunsthistorisches Museum-ot, ami a világ egyik legnagyobb festménygyűjteménye, többek között Brueghel, Rubens, Dürer, Tiziano és Rembrandt alkotásaival. Sétáltunk a Ringen, ami Bécs legszebb útja, és lehet választani, hogy gyalog, fiákerrel, vagy villamossal járjuk körbe. Bementünk a Kaiserliche Schatzkammer-ba, ahol 8 évszázad császári ékszerei vannak kiállítva; a Stephansdom-ba, ami Bécs legismertebb jelképe, a gótikus Szent István-dóm. Sétáltunk a Belvedere parkjában, és ellátogattunk a Práterbe, ahol erdők, rétek, vurstlik, Óriáskerék és egyéb látványosságok várnak a természet ölén, méghozzá metrócsatlakozással.

Ha Bécs kerül szóba, sokaknak óhatatlanul a klisék jutnak először eszükbe: a schönbrunni kastély, az Óriáskerék, a Stephansdom, a Sacher-torta tejszínhabbal, a lipicai lovak, a Wiener Sangerknaben és Johann Strauss, a keringőkirály. Kétségtelen, hogy az ünnepi fényárban úszó Ring a Hofburggal páratlan látvány.Azonban ez egy multikulturális világváros, a kibővült Közép-Európa szívében.

Bécs újjászületésének döntő mozzanata a vasfüggöny lebontása volt 1989-ben. Amikor 2004-ben a szomszédos országok (Magyarország, Szlovénia, Szlovákia és Csehország) is EU-tagok lettek, Bécs hasznot húzott a velük való szoros kapcsolatból. Lehet, hogy a kedélyességük, a közmondásos linkségük, vagyis az a képességük hogy a szomorú helyzetekre is humorral reagáljanak, némileg klisészerű; de vegyüljünk el egyszer valamelyik Heuringben, azaz borozóban, az iszogató és fecsegő helyiek között, vagy figyeljük meg valamelyik kávéházban a törzsvendégeket, ahogy egy csésze melange mellett csevegve vagy újságot olvasva mindenféle siettséget kirekesztenek az életükből, és akkor rájöhetünk, hogy ezek az elképzelések még mindig érvényesek.

Bécs azonban nem minden tekintetben nevezhető idillikus szigetnek az idő örvénylő áradatában. Az osztrák fővárosban, mint gyűjtőlencsében visszatükröződik az ország helyzete. Paradoxnak tűnhet, hogy a város és az ország a számos hátrányos fejlemény ellenére is sok tekintetben kitűnően áll nemzetközi összehasonlításban. Jó a közbiztonság is, Bécsben éjjel is veszélytelenül lehet közlekedni az utcákon.

A levegő és a víz, az erdők és a vízpartok minősége is meglehetősen jó, a város meglepően por- és szmogmentes. Bécs festői szépsége bizonyos értelemben megfelel annak a történelmi szerepnek, amelyet a város a maga 2000 éves történelmében játszott. Bécs a kereszténység keleti végvára, I. Lipót és VI. Károly császár uralkodása alatt gyönyörű metropolisszá fejlődött, pompás templomokkal, palotákkal és kormányzati épületekkel.

Közép- és Kelet-Európa kultúrái már a 19. század folyamán összefonódtak a dunai metropoliszban. Írók (Hugo von Hofmannsthal, Franz Werfel és Josef Roth) csiszolták ott a stílusukat, Egon Erwin Kisch és Karl Kraus vívtak tollcsatákat, Bertold Brecht és Lev Trockij sakkozott, és még Sigmund Freud is rendszeres látogató volt a nagy kávéházakban, hogy egy-egy kávé mellett eleven embereken is kipróbálja elméleteit. Az a mintegy 13 millió vendég, aki évenként az osztrák fővárosba látogat, legfőképpen a gazdag kulturális hagyományok miatt jön, hogy plédául a Musikvereinben vagy a Staatsoperben, amelyekben az utóbbi évtizedek során a legjelesebb hangszeres előadók és énekesek lépetek fel, a jobbnál jobb koncerteket és opera-előadásokat élvezhesse, vagy elzarándokoljon a Beethoven, Schubert, Haydn és Lehár-emlékhelyekhez.

Bécsben igazán könnyen tájékozódhatnak a vendégek. Néhány román stílusú vagy gótikus templom is tanuskodik a régi császárváros mélyre nyúló katolikus gyökereiről. Kifelé menet a városból ritkulnak a látnivalók. A múzeumok sokféleségének oka a bécsiek vonzódása a furcsaságokhoz.

HOFBURG: Több mint 600 éven át, 1276-tól, amikor a Habsburg-családból való I. Rudolf, magyar segítséggel, megszerezte az osztrák tartományokat, egészen Károly császár 1918-as lemondásáig a Burg volt az osztrák uralkodóház rezidenciája. A 16. században épült a Stallburg (Istállós-vár), az Amalientrakt (Amália-szárny) és a piros-fekete-arany színű Schweizertor (Svájci kapu). A 2 Fischer vor Erlach, apa és fia (Joseph Emanuel és Johann Bernhard) tervezte a Winterreitschule (Téli Lovaglóiskola) épületét is, ahol a lipicai lovak mutatják be tudásukat, valamint a Nationalbibliotheket (Nemzeti Könyvtár), amelynek barokk stílusú, hatalmas kupolával megkoronázott díszterme sokak szerint a világ legszebb könyvtári olvasóterme. Ennek a kőlabirintusnak mintegy 2500 helyisége közül csak kevés látogatható: a Kaiserappartements a Sisi-Museummal, valamint a Silberkammerrel (Ezüskamra); mindkettő a Szent Mihály-szárny kupolateréből közelíthető meg; a Császári Kincstár, a várkápolna, a Nationalbibliothek díszerme, a Spanische Hofreitschule és végül a Neue Burgban a Kunsthistorisches Museumhoz tartozó Hofjagd- und Rüstkammer (Udvari Vadászati és Fegyvergyűjtemény), a Sammlung alter Musikinstrumente (Régi Hangszerek Gyűjteménye), a Weltmuseum Wien és az Ephesosmuseum.

Keddtől vasárnapig tart nyitva 10.00-18.00 között, csütörtökönként 10.00-21.00-ig, a belépő 12.50 euró, az audioduide itt ingyenesen igénybe vehető, és van magyar nyelvű programja is. Sok évvel ezelőtt már egyszer voltam itt, de most is lenyűgözött a kiállítások gazdagsága és hatalmas mérete. Jópár órát bent lehet tölteni ezeknek a végignézésével. A Silberkammerben megtekinthető hogy étkeztek az udvarban: kelet-ázsiai és augarteni porcelánból, kristálypohárakból, és ezüst evőeszközökkel.Meg lehet tekinteni továbbá Ferenc József császár és felesége, Erzsébet szobáit, étkezőjüket, a fogadótermet, valamint a törzstiszti stáb helyiségeit. Itt található a Sisi-Museum is, amely a mítosz helyett az igazságot mutatja be a legendák ködébe vesző császárnéről.

KAISERLICHE SCHATZKAMMER: A Hofburg után a Császári Kincstár felé vettük az irányt. A világ egyik legértékesebb ékszergyűjteménye a Hofburg legrégebbi részében, a Schweizerhofban található. Értékes kincse pl. amit 1477-ben Mária burgundi hercegnő hozott magával a későbbi császárral, I. Miksával kötött házásságába, valamint az aranygyapjas rend rendjele. Szerda és hétfő között 9.00-17.30-ig látogatható, a belépő 12 euró. Ez egy könnyed délutáni programként tökéletes, mi is zárás előtt 1,5-2 órával érkeztünk és pont végig tudtunk nézni mindent kányelmesen. Mivel még nem jártam itt hatalmas élményt okozott bejárni.

KUNSTHISTORISCHES MUSEUM: Következő nap látogattunk el a Ring építészének, Gottfried Sempernek és Karl von Hasenauernek a művéhez, ami a világ nagy múzeumainak egyike. A gyűjtemény egyik súlypontját, a képtár mellett a Kunstkammer (Műkincstár) jelenti, a világon egyedülálló aranyműves tárgyakkal, mint pl. Benvenuto Cellini híres sótartója, a Saliera, valamint értékes drágakő és elefántcsont faragványokkal, autómatákkal, órákkal, asztrológiai műszerekkel és más egyebekkel. A 19. század végén megnyitott épületben van ezen kívül az Érmegyűjtemény, az Egyiptomi és Közel-keleti Gyűjtemény, valamint az Ókori Görög és Római Gyűjtemény. Júniustól augusztusig minden nap nyitva tart 10.00-18.00 között, csütörtökön 10.00-21.00-ig, a belépő 16 euró. Ez egy egész napos program, és mi sem értünk a végére, sajnos az Éremgyűjtemény már nem fért bele a napba. Régi vágyam volt ide ellátogatni, és nem kellett csalódnom. A Műkincstár a legszebb múzeumi tárlat, amit eddigi életemben láttam, és az Egyiptomi Gyűjtemény gazdasága messze felülmúlja a mi gyűjteményünket, arról nem is beszélve, hogy a képtárban olyan apróságok függnek, mint pl. Brueghel Bábel tornya, vagy Vermeer van Delft A festészet allegóriája.

RINGSTRASSE: ha Bécsben sétálunk akkor elkerülhetetlen, hogy legalább egy szakaszon ne érintsük a híres Ringet, ami a mi körút-rendszerünkhöz hasonlatos. Miután 1857-ben Ferenc József császár parancsára lebontották Bécs régi városfalát, a helyére egy díszes körutat (a Ringet) építettek, amely körbeveszi a történelmi városközpontot, és 2 helyen a Donaukanal (Duna-csatorna) mentén húzódó Ferenc József rakpartba torkollik.

STEPHANSDOM: A Szépművészeti Múzeum után este az ikonikus templom felé vettük az irányt. A bécsiek által csak Steffinek emlegetett Szent István-dóm a város jelképe, Ausztria legjelentősebb gótikus épülete. A mai épület több építési fázis eredménye: 1303-40 között emelték a 3-hajós kórust, 1359-től pedig a főhajót, a gyönyörű csillag- és hálóboltozattal, valamint a 137m magas déli tornyot. Ez alatt a Pummerin nevű, 21 tonnás harang, Ausztria legnagyobb harangja található, amelynek elődje a második török ostrom (1683) során zsákmányolt ágyúk anyagából készült, de 1945 áprilisában lezuhant, és összetört. A templom belső tere Adolf Loos, a világ legmagasztosabbjának nevezett, sok egyedülálló műkincset rejt. A templom maga egészen sokáig nyitva tart, de a tornyokba csak 16.30/17.30-ig lehet belépő fejében felemenni. Mi sajnos nem értünk oda addig a Múzeum után, de a templomba ingyen be lehet menni, és körbenézni - igaz egy kerítés választja el a templom fontosabb részét, ahová csak a hívők mehetnek be, túristák nem. A templom így is lenyűgöző, hatalmas belső terével.

PRATER: Utolsó napunkon a Práter felé vettük az irányt, ami nem más mint a bécsi Vidámpark komplexum. A csaknem 15km hosszúságú, holtágakkal átszőtt, erdős-rétes tájat a bécsiek már 1766-ban birtokukba vették üdülőterületként, miután II. József a császári vadászterületet mindenki számára hozzáférhetővé tette. A nyugati, városhoz közeli területen már a korai 19. században létrejött a szórakozás és vendéglátás helyszíneinek egyvelege, az ún. Volksprater, népi Prater vagy Wurstprater, vurstli Prater. Az itt található Óriáskerék, az 1896/97-ben felállított, 67m magas vasszerkezet Bécs egyik jelképe, és a világháború után játszódó A harmadik ember c. filmmel világhírre tett szert. A városból kiindulva a Praterstern megállónál leszállva könnyen elérhető metróval és villamossal, de még vonattal is. A parkba a belépés ingyenes, minden játékra külön kell fizetni, amit igénybe akarunk venni. A kisebb játékok 4-5 eurók, a nagyobbak 10 eurók is lehetnek. Mi az Óriáskerékre ültünk fel, aminek 12 euró volt az ára, de hozzá tartozott egy kis kamarakiállítás is.

BELVEDERE: Még hazaindulás előtt, a Prater után szaladtunk be az éppen útbaeső Belverede kastély kertjébe picit gyönyörködni. Savoyai Jenő egykori nyári palotaegyüttese a barokk építészet legszebb példája, amelyben Klimt, Schiele és több más modern mester remekműveit nézhetjük meg. Bécsben járva kötelező program legalább a kertig ellátogatni, még ha a képtárba nincs is idő bemenni (sajnos erre nekünk sem maradt időnk). A magaslaton trónoló Oberes Belvederet (Felső-Belveder, 1721-23), amelynek Bécs, mondhatni, a lábai előtt hever, a hadvezér és törökverő csupán reprezentációs céllal építette. A hosszan elnyúló, mesterien tagolt építmény gazdagon díszített termei ma az osztrák művészet galériájának adnak otthont. A nemes lovag lakóhelyként az Unteres Belvederet (Alsó-Belvedere, 1714-16), ezt az alig valaminvel szerényebb épületet használta, amelyben éppúgy található freskókkal és stukkókkal gazdagon díszített márvány és tükörterem, valamint díszgaléria. A szomszédságában álló Orangerie a klasszikus modern vagy a kortárs művészet számos nagyszerű alkotásának ad helyet, a közeli díszistállóban pedig további középkori művek állandó kiállítása tekinthető meg. A 2 kastély között egy több mint 500m hosszú kert terül el, melyet eredeti barokk stílusban rekonstrulátak. A park nyáron 6.30-21.00-ig tart nyitva és a belépés ingyenes.

Párizsban ott vannak a bisztrók, Madridban a bodegák, Prágában a sörözők, Londonban a pubok. Bécsben ezzel szemben 3 tősgyökeres gasztronómiai intézmény létezik: a kávéház, a Beisl és a Heuring. Jellegezetes osztrák ételek például: az Apfelstrudel, a bécsiek híres almás rétese; a Beuschel, apróra vágott belsőségek; a Buchteln, lekvárral töltött és gyakran vanília szósszal leöntött tészta; a Frankfurter, virsli; a Frittaten, zsírban sütött és csíkokra vágott palacsintatészta levesbetétként. Mi az éttermek közül a Centimeter nevű étteremlánc II. számú egységében étkeztünk. Nagyon kedvező ár-érték aránnyal és eredeti ételekkel dolgozik. De ha útközben éhezünk meg, akkor a számtalan virslisstandnál csillapíthatjuk az éhünket (a sajtos kolbászt kifejezetten ajánlom).

A megszokottakhoz híven most is AirBnb szálláson szálltunk meg, mivel ár-érték arányban, és a városhoz közeli fekvés szempontjában ez felelt meg leginkább a kívánalmainknak. Valamint ajánlom a www.wien.info/hu/sightseeing/sights linket, ami Bécs minden információját tartalmazza, ami nekünk kellhet, ráadásul magyarul.

A szolgáltatások, vendéglátás és a közlekedés általában drágább, mint itthon. Az autós közlekedés szabályai alig különböznek az itthoniaktól. Természetesen itt is érvényes az Európai Egészségbiztosítási Kártya. Itt is illik borravalót adni, csakúgy mint itthon, általában 5-10 eurót. Itt nem olyan szigorúak a dohányzási előírások és a legtöbb étteremben, és szórakozóhelyen vannak dohányzó részek, ahogy régen nálunk is voltak (igen bent rá lehet gyújtani a helyen, amennyiben a dohányzó részen ülünk).

Szlovákia középső része a középkori Magyarország nemesfémszükségletének tekintélyes részét biztosító patináns bányavárosokból áll, amelyek közül a legfontosabbak Besztercebánya, Selmecbánya és Körmöcbánya. Besztercebányán találjuk a Felvidék egyik legszebb főterét, több száz éves reneszánsz és barokk épületekkel, remek éttermekkel, kávézókkal és kocsmákkal, a német templom pedig Lőcsei Pál egyik legszebb alkotásával, a Szent Borbála-oltárral büszkélkedhet.

Amíg Körmöcbánya az arany, Selmecbánya az ezüst, addig Besztercebánya a rézbányászat központja volt. Az itt kitermelt rezet nemcsak Magyarországon, hanem Európa számos más országában is szívesen vásárolták. A 15. század végén szinte valamennyi bánya fölött a Thurzó család szerezte meg az ellenőrzést, akik a német bankárcsaláddal, a Fuggerekkel összefogva sokáig teljes kizárólagosságot élveztek a magyarországi rézkereskedelem területén. A rézbányászat a 18. századig biztosította a város virágzását, majd később, a 19-20. századi iparosítás eredményeképpen, a többi bányavárostól eltérően Besztercebánya igazi nagyvárossá fejlődött, többszörösére duzzadt lakossággal.

Besztercebánya 20. századi történelmében fontos epizódnak számított, hogy a városban, ill. a várost körülvevő falvakban robbantották ki a szlovák partizánok 1944 augusztusában az ún. szlovák nemzeti felkelést. A mai napig nagy tisztelettel övezett eseménynek külön múzeuma van a városban. Nagyrészt annak köszönhetően, hogy a törökök sohasem támadták meg Besztercebányát, jelentős gótikus és reneszánsz műemlékek maradtak fenn a városban. A gótikus építészeti elemek mellett nevezetes látványosság a legjelentősebb felvidéki gótikus szobrászművész, Lőcsei Pál által készített Szent Borbála-oltár.

A város központja a hosszan elnyúló főtér, a námestie SNP, a Szlovák Nemzeti Felkelés tere, amit sokan egész Szlovákia legszebb főterének tartanak. A korábban országútként szolgáló, meglehetősen lehangoló térről még évekkel ezelőtt teljesen kitiltották az autókat, gyönyörűen lekövezték, a tér egykor omladozó patináns házaiban pedig ma már hangulatos éttermek várják a látogatókat.

A 13. és 17. század között kialakult várnegyed legfontosabb látnivalója a gótikus Mária-templom vagy más néven német templom és a benne található, Lőcsei Pál által készített Szent Borbála-oltár. A bal oldali mellékoltárban elhelyezett Szent Borbála-oltár (1509) közepén Máriát láthatjuk a kis Jézussal, tőle balra Szent Jeromost, jobbra pedig Szent Borbálát.  A templomba mi is csak mise alatt tudtunk bemenni 12.00-kor és 16.30-kor. A német templom mögött áll a 15. század végén épült, késő gótikus stílusú Szent Kereszt-templom, vagy szlovák templom, valamint a vele egybe épült, már a kora reneszánszba hajló Mátyás-ház (1479). Az épületben a közelmúltban nyitotta meg kapuit a besztercebányai Helytörténeti Múzeum, amely 2010-ben az év múzeuma volt Szlovákiában. A templomba sajnos nem tudtunk bemenni, ez is csupán a misék alatt van nyitva, a Mátyás-ház pedig egy átfogó felújítás miatt úgy néz ki huzamosabb ideig zárva tart sajnos.

A Mária-templom és a tér közti tornyos épület, az ún. Barbakán valaha az itt húzódó egykori várfal kapujához kapcsolódott, ma egy elegáns kávézó és étterem működik benne. Mellette találjuk a 16. századból származó régi városháza reneszánsz épületét, amely jelenleg modern művészek alkotásait bemutató időszaki kiállításoknak ad otthont. Hétfő kivételével minden nap nyitva tart, a belépő 3 euró, de őszintén megvallva 3 emeleten kb 10 db kép van kirakva, és pár installáció... Aki jobban szereti a klasszikus művészetet, keresse fel az innen pár perces sétára lévő, Dominik Skutecky (1849-1921) híres besztercebányai festőművész képeit bemutató galériát. Hétfő kivételével ez is minden nap nyitva tart, a belépő szintén 3 euró, viszont ezt melegen ajánlom mindenkinek, mert igazán szép képek találhatók az igen picike gyűjteményben.

A városközpont jellegzetes építménye a főtér végét jelző, 16. században épült Óratorony, amely szabad szemmel is láthatóan kb. 1 méterrel megdőlt. Minden nap nyitva tart, de csak 13.00 órától, és a belépő 2 euró. Ide is nagyon megéri felmenni, mert az egész teret belátni ebből a magasságból. Tőle jobbra, az ulica Kapitulská sarkán áll a 17-18. század fordulóján épült, barokk stílusú püspöki székesegyház. Az előtte álló Mária-szobrot (1709) egy időben a Mária-templom közelébe helyezték át, felszabadítva a helyet a Hruscsov szovjet vezető tiszteletére felállított dísztribünnek. Ebbe a templomba be lehet menni napközben is, nemcsak a misék alatt.

A tér egyik legérdekesebb épülete a sgraffitóval és reneszánsz pártazattal díszített Thurzó-ház, ahol egy barokk művészeti gyűjteményt, Besztercebánya körüli szlovák viseleteket, régi bútorokat, valamint egy kisebb bányászati kiállítást láthatunk. A földszinten feltétlenül vessünk egy pillantást a nemrég felújított ún. zöld szoba 15. századból fennmaradt freskóira, pl. Utolsó Ítélet, Zsuzsanna és a Vének, Sárkányölő Szent György, melyek között Mátyás király és felesége, Beatrix címere is feltűnik. A belépő 1,50 euró, de sajnos egy része le van zárva így a bányászati kiállítás nem látogatható, de a többi megér egy próbát. A másik különösen szép, reneszánsz kori épület a tér túlsó oldalán lévő Beniczky-ház (1660), olasz stílusú loggiával. A főtéren külön figyelmet érdemel még az Ébner-ház gyönyörű faragott dísze. Sajnos ez a két ház nem látogatható.

A Bethlen-házban jelenleg modern szlovák művészek alkotásaiból rendeznek időszaki kiállításokat. Ide 3 euró a belépő és 1 euró volt plusszban egy kis kamara kiállítás, amit újra hasznosított szemétből készítettek, az emeleten pedig szlovákiai cigányokról szóló festményeket lehetett megtekinteni. Az utca végén lévő Szent Erzsébet-templom (14. század) előtti épületben lakott egy időben Bél Mátyás (1684-1749), a Felvidék híres polihisztora.

A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának kissé meghökkentő, modern épülete jól kifejezi a tervezők nagyratörő szándékát, amellyel a szlovák nemzeti büszkeség tárgyát képező felkelésnek kívántak méltó emléket állítani. Hétfő kivételével minden nap látogatható, a tárlat igazán érdekes helyszínen, de sokkal kifejezőbben is bemutathatta volna ezt az igen meghatározó korszakot.

Mi Airbnb szálláson szálltunk meg, mert ár-érték arányban ezt találtuk a legjobbnak, közel a központhoz. Éttermek közül mi a Richtára és a Slovenska Restauráciában kóstoltuk a sztrapacskát természetesen, több változatban is. A cukrászdák pedig ugyan jóval drágábbak, mint az éttermek, de igazán megérik, mert mind a fagyi, mind a sütemények nagyon minőségiek. Flixbusszal érkeztünk is távoztunk is, amivel teljes mértékben meg voltunk elégedve. A buszok kényelmesek voltak, az applikáció hozzá nagyon jó és ugyan visszafelé késett 2 órát forgalmi okok miatt, így is korrektül tájékoztattak.

Besztercebánya egy pici, kellemes, és nagyon hangulatos kis város, ami igazán megér egy pár napos tartózkodást, a környékén pedig több híres látnivaló is akad!

Az elmúlt hétvégét Pozsonyban töltöttük a baráti társasággal. Pár éve én már jártam ott, de csupán egy adventi út erejéig ( https://cutandrun.blog.hu/2018/03/09/pozsony_814 ). Most sokkal alaposabban tudtunk itt körbenézni. Igazi pezsgés fogadott minket ugyanis éppen ekkor zajlott a Hoki Vb a szlovák fővárosban, ami egy igazi fesztiválhangulatot teremtett!

Régóta terveztem, hogy időnként az utazások során tapasztalt és fogyasztott ételekről, gasztronómiai élményekről is írjak, így most kezdésnek bemutatok pár számomra érdekesebb helyszínt és, hogy hol mit lehet enni-inni!

Mint minden adventi időszakban, így most is kiválasztottunk a kis családdal egy úticélt, ahová szívesen mennénk. Ez idén Mariazellre és a semmeringi kisvasútra esett (volna). A táj és maga a mesébe illő kisváros csodaszép volt, azonban ez most nem egy lelkendező post lesz - vagy legalábbis csak részben...