Az elmúlt hétvégét Pozsonyban töltöttük a baráti társasággal. Pár éve én már jártam ott, de csupán egy adventi út erejéig ( https://cutandrun.blog.hu/2018/03/09/pozsony_814 ). Most sokkal alaposabban tudtunk itt körbenézni. Igazi pezsgés fogadott minket ugyanis éppen ekkor zajlott a Hoki Vb a szlovák fővárosban, ami egy igazi fesztiválhangulatot teremtett!

A közel félmillió lakosú Pozsony (Bratislava, Pressburg) adottságok és látnivalók tekintetében ugyan nem veheti fel a versenyt a hozzá történetileg és földrajzilag közel álló más fővárosokkal, Béccsel és Prágával, de összehasonlíthatatlanul látványosabb és hangulatosabb annál, mint amelyen kép a magyar turisták többségében mind a mai napig él a városról. Ez a szépség csak a rendszerváltás után tárult fel ismét az idelátogatók előtt, amikor a szocialista Csehszlovákia éveiben lerakódott szürkeséget elkezdték eltakarítani. A belváros épületeinek túlnyomó részét jó ízléssel felújították, az utcákat és a tereket díszburkolattal látták el, és korhű kandellábereket állítottak fel.

A városnak a gazdasági és kulturális életben betöltött fontos szerepe már korán megmutatkozott: Zsigmond király idején már szabad királyi város lett, Mátyás király pedig itt alapította meg a reneszánsz kor magyar oktatási központját, az Academia Istropolitánát. Pozsony mai szépsége és gazdagság azonban nagyrészt szomorú történelmi ténynek köszönhető. Miután a törökök elfoglalták Budát (1541), a Habsburg uralom alá került országrész a fővárosát a Bécshez közel eső Pozsonyba helyezte át, amely ezt a státuszt egészen 1848-ig megőrizte.

Lakói tekintetében a város évszázadokon át legalább annyira német, mint magyar város volt (1910-ben a lakosság 42%-a német, 41%-a magyar, 15%-a pedig szlovák volt). A város német neve Pressburg, az eredeti szláv neve pedig Presporoc volt (a Bratislava nevet csak 1920 után kezdték el használni). A város lakossága ma már túlnyomó részben szlovák (91% szlovák, 4% magyar, 2% cseh), a magyarok száma viszonylag alacsony, bár a várost kelet felöl határoló magyar nyelvterületről sokan járnak be dolgozni.

A főtér (Hlávné námastie) és a körülötte elterülő óváros Pozsony legszebb része. Az elmúlt évek felújításai eredményeképp ma már szinte teljes pompájában érvényesülhet a viszonylag nagy területen, szinte teljes éppségében megmaradt városrész, az egy-egy szecessziós palotával színesített,  de zömében barokk és klasszicista stílusú épületekből álló utcák és terek. Akinek nincs elég ideje vagy türelme ahhoz, hogy egyenként végignézze a város látnivalóit, az néhány órás céltalan sétával is tökéletesen megismerheti és megszeretheti Pozsonyt.

Esténként a belváros szinte egész területe Közép-Európa egyik leghangulatosabb szórakozónegyedévé alakul át, amihez hasonlót Nyugat-Európában is csak kevés helyen látni. Az óváros főterén nyáron pezseg a leginkább az élet, ilyenkor a kávéházak teraszai megtelnek a helybeliekkel és az óvárosban gyönyörködő túristákkal. A karácsony előtti hetekben egyik régi szerepét nyeri vissza a tér, ilyenkor ugyanis egy zsúfolt kirakodóvásárnak ad helyet.

A pozsonyi városnézést a főtérrel (Hlávné namastie) és a főtér körüli múzeumok megtekintésével érdemes kezdeni. A tér közepén először keressül meg az 1572-ben épült, ún. Rolnad-kutat, amelynek névadója, Roland lovag a középkorban a város önálló pallosjogának (azaz a halálos ítéletek kiszabása és végrehajtása jogának) volt a jelképe - sajnos mikor mi voltunk ez a kút éppen felújítás miatt el volt zárva. A főtér legjelentősebb műemlékének a - különböző építészeti stílusokat ötvöző - egykori városháza számít.

A 2011-ben felújított épület kívülről gótikus stílusú, tornya barokk, a rendkívül hangulatos, loggiás (oszlopos, boltíves erkélyű) belső udvara viszont a reneszánsz jegyében fogant. Az épületet eredetileg a város legbefolyásosabb polgára, Jakab bíró építette a 14. században, majd hosszú ideig városházaként működött, ma pedig a Várostörténeti Múzeum magyszabású kiállítása látható benne, ahová mi is bementünk (nyitva: k-p 10.00-17.00, szo-v 11.00-18.00; belépő: 5/2 euró, a szomszédos Apponyi Palotával együtt 6/3 euró - mi is ilyet váltottunk). Az épület udvarán Rómer Flórisnak (1815-89), a magyar régészet megújítójának és a múzeum egyik alapítójának (1868) mellszobra áll (1907, Stróbl Alajos).

Az épület legérdekesebb részének az impozáns, barokk stukkókkal és reneszánsz motívumokkal borított emeleti dísztermek, ill. a rendkívül bájos Szent László-kápolna számít (a tanácsülések előtt itt imádkoztak a város elöljárói). A kápolna falán Jézus keresztútjának állomásai, az oltár fölötti gótikus hálóboltozat zárókövén pedig Szent László arcmása jelenik meg. Az épületben egy klasszikus, magyar vonatkozású látnivalókban viszonylag gazdag helytörténeti kiállítás kapott helyet, ahol a tárgyi emlékek (régi céhládák, dísztárgyak, ruhák, könyvek, színházi élet emlékei) mellett fényképek és háromnyelvű pozsonyi utcatáblák idézik fel a város múltját.

A városházától jobbra eső épületet, az Apponyi család 1762-ben épült palotáját szintén a közelmúltban állították helyre, rendkívül igényes munkával, ide szintén ellátogattunk (nyitva: k-p 10.00-17.00, szo-v 11.00-18.00; belépő: a Várostörtenti Múzeum kombinált jegyével lehet látogatni). A termekben a 18-19.századi, a barokktól a biedermeierig tartó korszakot felölelő bútorkiállítás látható. A barokk ajtók, ablakkeretek, a falakat díszítő stukkók és falfestmények nagy része túlélte a történelem viharait, ezeket eredeti pompájukban csodálhatjuk meg.

A városháza udvarán keresztül egy kis térre juthatunk ki, ahol az óváros másik legjelentősebb műemléképülete, az ún. Prímás Palota áll, ide szintén ellátogattunk (nyitva: k-v 10.00-17.00, belépő: 3 euró). A Prímás Palota 1820-ig a magyar katolikus egyház feje, az esztergomi érsek pozsonyi székhelyéül szolgált (az állandó székhely ebben az időben Nagyszombaton volt, mivel Esztergom városa sokáig török uralom alatt állt). A mai formájában 1781 óta álló palotát - az érsekek Esztergomba való visszaköltözése után - a város vásárolta meg,és városházaként használta egészen 1940-ig.

A városban még számtalan látványosságot megtekinhetünk, nekünk sajnos nem fért bele több, azonban érdemes lehet még a Mirbach-palota, a Fleischmann Galéria, a Michalsá és a Ventúrska ulicán mi is rengeteg időt töltöttünk, a Miháy-torony, a gyógyszerészeti múzeum, az egyetemi könyvtár, a Pálffy-palota, a Szent Márton-dóm, a Szent Anna-kápolna, a Trinitárius templom, a dunaparti sétány, a Hviezdoslvovo námastie; a Nemzeti Színház, a Szlovák Nemzeti Galéria, a Szlovák Nemzeti Múzeum természettudományi kiállítása.

A vár - amelyet a pozsonyiak egy része csak felfordított asztalként emleget - évszázadok óta Pozsony szimboluma. A 2011-ben befejeződött átfogó felújítás eredményeképp az egész épület fehérben szüketett újjá, éjszakai megvilágítása meseszerű látványt kölcsönöz a városnak. A szintén hófehérre festett, aranyozott motívumokkal dísztített belső termek ma újra Mária Terézia világát, a barokk kort idézik. Ide sajnos nem tudtunk bemenni, mert mire felértünk a vár bezárt, de a kilátás elképesztő onnan.

A belvároson kívül is akadnak érdekességek, amiket érdemes meglátogatni, mint pl. az Óramúzeum, az Új hid, a Novy Most és a rajta lévő 95 méter magas UFÓ étterem és kilátó, a Zsidó Kultúra Múzeuma, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a Kárpáti Német Kultúra Múzeuma, a Régészeti Múzeum, Chatam Sofer mauzóleuma, a zsinagóga, a Grassalkovich-palota, a Közlekedési Múzeum, a Kamzik TV-torony, ami 194 méter magasan várja a kilátni vágyókat és Dévény vára, valamint Pozsonyszentgyörgy.

Mi AirBnB szálláson szálltunk meg, amivel elégedettek voltunk, az ifjúsági szállók után ezt talaltunk a legolcsóbbnak és a legmegfelelőbbnek.

Egyáltalán nem nehéz éttermet találni Pozsony óvárosában csak úgy érik egymást a jobbnál jobb helyek, és a szlovák és csah sörkülönlegességek tárháza. Ha gyorskaját szeretnénk nem ajánlom a nálunk igen elterjedt gyrost, ugyanis itt a hazaihoz képest harmad akkora csupán, és 4 euróba kerül... Sokkal jobb az egyszerű pizza és találtunk egy nagyon jó sülteket, főleg sült krumplit, úti kiszerelésben áruló helyet, ahol 4 euróért kapsz egy hatalmas adag krumplit és választhatsz hozzá a vagy 10 féle szósz közül magadnak. Az egész óvárosban elterjedt igazi lapátos, apó tölcséres olasz fagylalt pedig elképesztő finom, és még úgy is megéri, hogy közel 500Ft egy gombóc!

Az éttermek közül kettőt tudnék kiemelni: az első az 1. Slovak Pub (www.slovakpub.sk), ami szlovák népi ételeket kínál, és szlovák parasztháznak van berendezve, ahol a haluskik és a pirogok teljes választékát végigkóstolhatjuk, az igazi ínyencek pedig kofolát is rendelhetnek. A különösen népszerű étterem-söröző komplexum 10 terme a szlovák történelem 1-1 kiemelkedő alakját idézik fel. A másik hely, amit kiemelnék az a Ventrúskán található Sladovna (www.sladovna.info), vonzerejét a 13 féle csapolt sör, a téglával kirakott, boltíves belső termek, ill. nyáron a fapados belső udvar jelenti. A sör mellett egyebek mellett tormás BBQ oldalast és Mac'n'Cheese-es marhaszegyet is kérhetünk! Szintén megfordultunk a diákok és bohém értelmiségiek törzshelyének számító polgári lakás stílusában berendezett Café Verne-ben.

A pozsonyi főpályaudvar (Hlavná stanica) az óvárostól északra, kb. 30 perces gyalogútra fekszik, de ha nem szerenénk gyalogolni, akkor a 93-as busszal eljuthatunk a belvárosba. Mi is vasúttal érkeztünk, naponta több járat is indul, az út kb. 2-3 óra (mondjuk mi 65 perces késéssel indultunk a Nyugati Pályaudvarról !!! mert nem volt mozdony...). A buszpályaudvar Pozsonytól keletre fekszik, innen gyalog is könnyen beérünk a belvárosba. Budapestről több busztársaság is indít naponta több járatot is.

Mi nagyon jól éreztün itt magunkat, és Pozsony valóban egy kicsi, ám annál értékesebb, és a magyar történelem számára nélkülözhetetlen helyszín!