Bár nagyon sok helyen jártunk már és elsősorban a belföldi utazásokat keressük, mivel azok könnyebben elérhetőek a mindennapokban, azonban nem vetjük meg természetesen a külföldi utakat sem. Ennek fényében egy csodálatos hetet töltöttünk Albánia ékszerdobozában, Durres városában.

Albániáról mindenki azt gondolja a mai napig, hogy ez nagyon Balkán, rablógyilkosok és terroristák földje, ahol nomád kecsketenyésztők élnek. Nos ez kis részben biztosan igaz a mai napig, de Albánia a lehető legjobb értelemben Balkáni! Ugyanolyan nyugati életvitellel lehet itt találkozni, mint bárhol a világon, az üdülőövezet pedig simán felveszi a versenyt az olasz Riviérával is.

Repülővel érkeztük a fővárostól, Tiranától nem messze lévő apró kis reptérre. Ugyan sokkal kisebb, mint ami nálunk van de ugyanúgy meg lehet ott találni mindent. Innen egy reptéri transzferrel jutottunk el a tengerparti Durresbe. Csupán fél óra autóútra van a fővárostól, amit modern kényelmes autópályán tudunk megtenni.

Persze az autópálya itt nem olyan merev, mint mindenhol máshol, mondhatni ez is balkáni. Itt közvetlenül rá- és le lehet hajtani róla, ha úgy van kedved megállsz rajta a bolthoz, vagy benzinkúthoz beugrani, tehenek és emberek egyaránt sétálnak rajta. Ennek ellenére a közlekedes nagyobb fennakadások nélkül működik. Itt bárhol megállsz, behajtasz, keresztülmész, még a rendőr előtt sem probléma, mert ő is ezt csinálja, Ha meglátod az ismerősöd dudálsz egyet, így folyamatos dudálásoktól hangosak az utak. De ennek is van egy néha félelmetes, de inkább barátságos feelingje.

Nem kockáztattuk meg a tömegközlekedést, így a transzfer mellett döntöttünk, mert itt ugyan van, de se menetrend, se ahhoz való alkalmazkodás nincsen. Helyi járatok vannak, aminek ha integetsz megáll, ha észreveszi, és ott is rak le ahol jelzel. El lehet, hogy eljutsz egy adott pontra vagy városban, de azt senki nem tudja neked megmondani, hogy vissza mikor fogsz tudni menni. Majd ha megtette a kört a busz akkor majd itt lesz valamikor. A vonatközlekedés pedig még annyira sem ajánlott ugyanis összesen pár száz km sínnel rendelkeznek és azon is ezer éves mozdonyok pöfögnek gyök kettővel.

Ha be szeretnéd járni az egyébként nem nagy országot, mivel egy kb. Dunántúl méretének felel meg akkor vagy bérelj autót, vagy eleve egy buszos, itthonról induló utazásra fizess be. Autó bérlésnél azonban figyelj oda, hogy inkább egy stramabb járműbe fektess, mert bár az utak egyre jobban karban tartottak, de a hatalmas kátyúk és rossz utak mindenhol gondot okoznak.

A transzferrel viszont nagyon jól jártunk, mivel ott valamiféle érthetetlen szerelembe estek a Mercedes-ekkel és ez hosszú évtizedek óta tart. Itt mindenkinek szebbnél szebb és drágább Mercije van, de ha az nem is, fix, hogy német, vagy legrosszabb esetben olasz autó. Az albán ipar egészen biztos a kocsibehozatalra épül, mert ennyi csodás autót még sehol nem láttunk.

A szállás maga tökéletesen megfelelt a foglaltaknak. Nem szállodát választottunk, hanem apartmant, ahol a tulaj közvetlenül mellettünk lakott. Ez azt hinnénk baj, de egy idegen országban, ahol nem tudjuk mi merre jól jöhet a segítsége. Végül szerencsére nem kellett ezt igénybe venni, mert minden egyértelműen és szépen ki van téve a netre és könnyű ezáltal megtalálni. Sőt a szobába még egy helyi bort és gyümölcsöket is behűtöttek nekünk ajándékba. A kilátás pedig eszméletlen szép volt, a végtelen tengert csodálhattuk meg a teraszunkon ülve.

A következő részben Durresről és a látványosságokról fogok beszámolni, amiket végigjártunk, az némiképp izalmasabb lesz, mint a hasznos tudnivalók!

VisitingAlbánia