Az előző bejegyzésben már előharangoztam a Kolozsváron kívül tett kirándulások leírását. Most röviden említem meg Tordát.

Csakúgy, mint tavaly, idén is munkaügyből kifolyólag, eltöltöttem egy csodás hetet az erdélyi Kolozsváron. Soha nem jártam még a román oldalon és ez igencsak pozitív élménnyel töltött fel. A várakozással ellentétben egy nagyon szép és rendezett, pezsgő várost ismertem meg. A Kolozsvári Magyar Napok alkalmából érkeztünk, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum képviseletében.

Kolozsváron, mint a helyiektől megtudtunk a mai napig 20%-ban élnek magyarok. Ennek keretében kerül sor, immár 10. éve a 10 napon át tartó Magyar Napokra, ami hihetetlen élmény volt.

A fesztivál olyan szervezettséggel és lendülettel, profizmussal lett megrendezve, amire itthon még nem láttam példát. A város minden egyes porcikája ennek rendelte alá magát. Nem volt olyan udvar, ház, palota, iskola, kollégium, ahol ne lettek volna programok, előadások, vetítések, bemutatók, foglalkozások, koncertek és közösségi terek. Az egész város a magyarságot ünnepelte, de a városvezető séták, múzeumi bejárások, előadások között sok román nyelvű program is volt, hogy ők is megismerkedhessenek a kultúránkkal és a közösséggel. A legnagyobb meglepetésemre a románok érdeklődve és mosolyogva hallgatták és élvezték a rendezvénysorozatot. És csak úgy mellékesen: minden, de minden ingyenes volt...

Nagyszerű élmény volt ennek a rendezvénynek a szerves része lenni, és e mellett persze megismerkedni a várossal magával is. Kolozsvár meglepően tiszta és rendezett, a nagy felfordulás ellenére sem volt kosz és szemét az utcákon. A közbiztonság megfelelő, valamint az emberek kedvesek és segítőkészek.

Kolozsvár / Cluj-Napoca / Klausenburg a Kis-Szamos völgyében, a Gyalui-havasok északkeleti előterében települt Erdély legnagyobb városa. Dák erődítmény helyén létesült a római Napoca, Kr. u. 106-ban, ennek emlékére 1974-ben csatolták a város román nevéhez a hajdani római alapítású település nevét. A már a 9-10. században létező Kolozsmonostor földvára a 11. században a korabeli magyar megyerendszer egyik központjaként működött. Az 1241-es tatár betörés után a régi római castrum helyén épült az új vár, a városba rajnai német telepesek érkeztek. A császári csapatok 1686-ban foglalták el, a Rákóczi-szabadságharc alatt kuruc párti. A Habsburg uralom idején sokat vesztett gazdasági, közigazgatási szerepéből, a Főkormányszéket Nagyszebenbe helyezték át. A város gótikus-reneszánsz arculata a 18. századtól barokk elemekkel gazdagodott. 1814-ben alapítják az Erdélyi Múzeum folyóiratot, 1821. március 21-én megnyílik a kőszínház, Erdély első önálló magyar színháza.

Nyugat felől érkezve az 1970-80-as években épült monostori tömbháznegyeden megyünk át, baloldalt a gótikus Kolozsmonostori Bencés Apátság többször átalakított épületegyüttese, napjainkban ismét a római katolikus egyház tulajdona. A megtekintése ingyenes, ám érdemes figyelni a nyitvatartását, mivel csak bizonyos napszakokban tart nyitva. Vagy délelőtt érdemes érkezni, vagy 16.00 óra után, a templom pedig csak 3 napot tart nyitva. Én szerencsésen csütörtök délután fél 4-re értem oda, így egy rövid várakozás után bemehettem, és a templomot is nyitva találtam!

A város felé továbbhaladva találjuk a Kós Károly tervezte Kaksos templomot, e mellett továbbhaladva érjük el a városközpontot. A 2010-ben új arculatot kapott főteret, a Piata Unirii-t a Szent Mihály-templom uralja. A templom déli kapuja előtt Fadrusz János alkotása, a 2010-ben restaurált Mátyás-szobora  látható (1902), a király előtti négy vitéz balról jobbra: Magyar Balázs hadvezér, Kinizsi Pál temesi bán, Szapolyai János nádor és Báthori István erdélyi vajda. A templom bejárata mellett Márton Áron szobra áll (Bocskai Vince, 2009). Sajnos a templomban pár éve nem lehet bemenni, restaurálják az épületet, és még egy pár évig nem is lesz elérhető a nagyközönség számára.

A főtér déli oldalán, a Str. Eroilor, a volt Deák Ferenc utca torkolatánál a neoklasszicista Városháza látható az 1. szám alatt. A Városháza melletti, 1912-13-ban Sebestyén Dávid által emeltetett 4-emeletes szecessziós épület fennállása óta bankoknak, biztosítótársaságoknak ad helyet. Az Egyetem utca, a Str. Universitátii sarkán a Continental Szálló, a volt New York-palota homlokzata tekint a tér felé. A tér nyugati oldali sarokháza Rhédey-palota néven ismert. A Lábas-ház a Jósika család tulajdona volt. A palota északi szárnya helyén áll a Kakas-ház, a 16. századi erdélyi fejedelmek gyakori szálláshelye. A főtér hangulatos házai közé sorolható a Wass Otília-féle 1-emeletes ház a 11. szám alatt. E mellett nyílik egy kis sikátor megbújva, amit könnyen kapualjnak lehet nézni, és elsétálni mellette, az Episcop Ioan Bob utcában a Leder József tervezte, 1800-ban emelt Görög-katolikus templom - sajnos felújítás miatt ez is bizonytalan ideig zárva.

Visszatérve a főtérre a nyugati oldalát a gótkius stílusú Katolikus Plébániaház uralja, melynek északi része 1450-ben épült. A 20. szám alatt található Fadrusz János lakóháza a Mátyás-szobor megalkotása idején. A 27. számú ház belső udvarán a 13. századi erődítés délkeleti saroktornyát, a román stílusú építészet egyetlen maradványát láthatjuk. A Szepességből származó Mauksch Tóbiás, majd későbbi tulajdonosa, a Hintz-család után Mauksch-Hintz házként ismeretes, a sort lezáró épület, ahol a Gyógyszerészeti Múzeum működik - sajnos épületfelújítás miatt jelenleg ez sem látogatható. A főtér és a 21 Decembrie 1989, a volt Kossuth út saroképülete az 1891-ben megnyílt Központi, vagy Nagy Gábor-féle Szálló, ma Melody Hotel.

Nagy közösségi élet van, és itt is virágzik a nálunk jól megszokott romkocsmák rendszere. Azzal a különbséggel, hogy itt hozzánk képest nagyon olcsó és jó minőségű minden. Példának okáért egy igen magas minőségű étteremben ettünk első este, ahol itallal és igényes főétellel együtt fizettem átszámolva kb. 3500 Ft-ot.... és ez volt a legdrágább dolog, amit ott fizettem... szóval itt aztán úrként ehetünk-ihatunk-vásárolhatunk....

Egy hihetetlen élmény volt Románia magyar lakta szegletébe eljutni!

Durres, vagy Dyrrah az egyik legrégebbi város Európában. Már a bronzkorban voltak itt települések és ez csak fejlődött az évek során. Ennek megfelelően a bronzkortól a római koron át egészen napjainkig megtalálható itt mindenféle  behatás. Először a rómaiak igázták le és megalakult Dyrrachium tartomány, majd az évek során volt pl. bizánci, velencei, török, szerb befolyás alatt, majd végül sztálinista, izolacionista politika miatt teljesen bezárkózott és egészen a szovjet összeomlásig nem lehetett bejutni az országba. Ennek azonban ma már vége és ugyanolyan vendégszeretettel fogadnak mindenkit, mint bárhol a világon és a tengerparti üdülősor semmiben sem különbözik egy olasz, vagy spanyol tengerparttól.

Bár nagyon sok helyen jártunk már és elsősorban a belföldi utazásokat keressük, mivel azok könnyebben elérhetőek a mindennapokban, azonban nem vetjük meg természetesen a külföldi utakat sem. Ennek fényében egy csodálatos hetet töltöttünk Albánia ékszerdobozában, Durres városában.

Nemrég Pozsonban jártunk. Mi éppen az adventi forgatagban érkeztünk, de bármikor érdemes lehet kilátogatni, oda tekintve, hogy nincs messze a határtól és közelebb van, mint Bécs. Sokaknak még az a kép él a fejükben, hogy egy, a háborúban lebombázott, elpusztult város tele csúf panel-rengetegekkel. Azonban az elmúlt években gyönyörűen felépítették újra a várost, figyelve a történlmi hűségre és egy tisztább, szebb várost kaptak ezáltal a szlovákok, mint a mi Budapestünk.

Lassan közelednek az ünnepek, ami a legszebb időszaka az évnek. Minden tele van égőkkel, fényekkel, díszekkel, illatozó fenyőágakkal és fűszerekkel. Nekem épp ezért ez az egyik kedvenc szakaszom az esztendőben. Természetesen ki szoktunk menni a belvárosba megnézni a vásárokat, és a sétát mindig a Vörösmarty téren zárjuk. 

Ennek ellenére az utóbbi 10 évben (pár alkalmat leszámítva) a családommal mindig ellátogattunk a bécsi vásárra is. Ha a pesti tetszett, akkor a bécsiért egyenesen rajongani fogunk, ugyanis itt nem csak pár tér, hanem az egész város ünneplőbe öltözik. Bármerre megyünk vásárokba, finom ételekbe és rengeteg-rengeteg glück wine-ba, azaz forralt borba botlunk.

Szentgyörgyi Viola vagyok, 28 éves, Budapesti lakos. Fő szakom ugyan a történelem, de szakmám a turizmus is így mindig is érdekelt az utazás, programszervezés. Blogomban igyekszem bemutatni, hogy kevéske pénzből is lehet nagyszerű programokat szervezni, - akár egy munkanap megkoronázásaként, akár hétvégi programként.

Manapság minden felületről azt kiabálják, hogy miként tudnál olcsóbban, jobban, gyorsabban minél messzibb és egzotikusabb országban tölteni x-napot. Aki kicsit is utána járt az tudja, hogy ezek az "olcsó" utak nem teljesen azok. 

Azonban ezekre nem ruccanhatsz le egy szabadnap vagy egy váratlanul napos hétvégén. Ha nincs ötleted merre is indulj, mit érdemes megnézni, vagy lehet eljutni oda akkor ebben segítek neked egy kicsit. Ugyanannyi vagy kevesebb pénzből is lehet felejthetetlen programot tervezni, mint ha beülnél egy moziba majd eszel valamit és haza (bár valljuk be ez is remek tud lenni! )

Fiataloknak, családosoknak, örök fiataloknak ajánlom bejegyzéseimet, akik szívesen felfedeznék saját országunkat, mivel nemcsak Balin vannak lélegzetelállító természeti adottságok, hanem kishazánkban is.

Ettől függetlenül persze én is/mi is utazunk külföldre, így ezeket az élményeket is megosztom veletek!

Barátaimmal, családommal együtt az örökmozgó típusba tartozunk, és bár nem igaz, hogy nem ülünk soha otthon, de amikor csak tehetjük nekiindulunk a természetnek. Meg kell valljam, hogy mi sem rendelkezünk kifogyhatatlan tartalékokkal és bizony fontos szempont az anyagiak, mégis megtaláltuk a módját az aktív kikapcsolódásnak.Ha van kedved tarts velünk!

Ha több kép érdekelne, vagy írnál akkor keresd fel bátran Instagram, Twitter vagy facebook oldalam:   

Insta:         @vlsztgyrgy

Facebook: @cutandrun.hungary

Twitter:       @SzentgyrgyiVio1